A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
A-szekció - Kovács Katalin: Falutípusok a Dunántúlon
4. a család- és háztartásszerkezet mutatói, 5. az ingázási adatok. Az itt jelzett csoportokra végeztünk faktoranalíziseket külön a falvakra és az összesített adatbázisra* azaz olyan eljárást alkalmaztunk, mely a változók információtartalmát megőrizve, sűrítetten közvetíthette azokat a csoportképző elemzés során. Az így nyert 12—12 tematikus főkomponenssel végeztünk a továbbiakban ún. k-központú cluster analíziseket, természetesen újra csak elkülönítve a falvakat és a városokat is tartalmazó adatbázist. Az elemzésnek két csoportra bontott elvégzése indokoltnak látszott a városok és falvak közötti — különösen aprófalvas régióban jellemző — szélsőséges eltérések miatt, mégis első látásra azt a meglepő eredményt kellett tapasztalnunk, hogy nem mutatkozott számottevő eltérés a faktor struktúrákban a városok nélküli és a városokkal kibővített adatbázis esetében. Feltehető, hogy emögött a települések fejlődésének egyirányúsága és egyutassága áll, melynek magyarázatát a mintegy 30 éve ható több-kevesebb kilengéssel belső logikáját megtartó gazdaság- és településfejlesztési stratégiákban leljük, melyek explicite is a központilag irányítható szférák hierarchikus elvek szerinti kezelésére törekedtek, s nem a fejlődés különböző alternatíváinak kimunkálására. így — a felhasznált matematikai módszerek számára — jól értelmezhetőek az elsősorban városokra jellemző paraméterek az urbanizálódó falvakra is, az ebből kimaradt települések pedig elmaradásuk foka szerint alkotnak csoportokat. Ezért az összesített adatbázis alapján született clusterekből csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy városok három csoportban szerepelnek a 10-ből: az egyik a kimagasló urbanizációs szintű, regionális hatókörű városok csoportja. (Pécs, Székesfehérvár, Győr.) A másik csoportba az ezekkel nem egybeeső megyeszékhelyek és erősen iparosodott központok kerültek (Dunaújváros, Tatabánya, Sopron, Nagykanizsa, Esztergom stb.) és a harmadikba a kisvárosok mellé erős központi funkciókkal rendelkező falvak is felzárkóztak. A hét további csoport tulajdonképpeni finomításának tekintjük a 10 csoportos falusi cluster analízist. A falvak csoportosítását végző eljáráshoz változókként a következő fökomponensek (aspektusok) szolgáltak alapul: A lakásellátásra vonatkozó faktoranalízis eredményeként előállott faktorokból három: — a lakások infrastrukturális ellátottsági szintje szerint, — a lakások nagysága szerint, — a lakások építési éve szerint mérő faktorok; A foglalkozási szerkezetre vonatkozó faktoranalízisből született faktorokból három : — az aktivitás szintje szerint, — a szellemi dolgozók s ipari foglalkoztatottak aránya szerint, — a szövetkezeti mezőgazdaságban dolgozók aránya szerint mérő faktorok; *A számítógépes feldolgozást az MTA DTI megbízásából RUDAS Tamás (ELTE, BTK) végezte.