A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Andrásfalvy Bertalan: A település és népi gazdálkodás történeti változásai a Dél-Dunántúlon

delmére, jószága ellátására készített létesítményei veszélyeztették a köz javát, mások állatait, teljes kártérítéssel tartozott. (Pl.: ha az általa ásott kútba, vagy szénája védelmére készített árokba más jószága beléesett és elpusztult.) Az a települési rend, mely ehhez a határhasználathoz kapcsolódott, nehezen határozható meg mai fogalmainkkal. Nagyon helyesen állapítja meg Hof er Tamás említett munkájában, hogy nem nevezhető ez osztott települési rendnek, mert e kifejezés azt sejteti, hogy itt valami szétosztatott, ami valaha egység volt. Éppen fordítva, valami széjjel volt, ami később egy vagy két egységbe tömörült. Az a kifejezés, hogy halmazos csak a lakóházakra vonatkozik, a kétbeltelkűség vagy szállásosság is csak leegyszerűsíti a bonyolult valóságot. Mindenesetre számot vetve avval, hogy csak megközelítjük a modellel a lehetséges változatok zömét, a következő település-tagokról beszélhetünk : 1. Lakóház, udvar és hozzátartozó melléképületek, tárolók; hombár, kamra, fészer stb. (Lakó tag) 2. Különféle szállások. (Falu alatti, réti, erdei szállások, különféle állatok befogadására: marha, ló, disznó, juh, méhes. Ezeken belül külön ember tartózkodására alkalmas gunyhó, takarmány tárolására szolgáló szénaállás, verem, fészer, padlás stb.) (Szállás tag) 3. Különféle, az előbbiektől helyileg független tárolók: Szérűk, pajták, górék, csikós-, halas-gödör. (Tároló tag) 4. Szőlőben" vagy gyümölcsösbeli kunyhó, présház, pince, verem, csatlakozva hozzá ól, emberi szálláshely stb. és gyümölcsaszaló (Szőlő vagy gyümölcsös tag) 5. Halászó hely. tanya. Rekesz, cége, vejsze, emelcsü-hely, hozzátartozó haltartó létesítménnyel. (Halászó hely) 6. Későbbiekben magán birtoklású berendezések, melyek sokfelé, sokáig közösségi használatban voltak: kenyérsütő kemence, mosóhely, kút, forrás, áztató-, kalló-, ványolóhely, pálinkaégető, malom, kocsma. (Közösségi tag) 7. A közös állatállomány megőrzésére szolgáló létesítmények. (Aklok, karámok, úsztató-helyek, rév és kompházak stb.) 8. Templom, iskola, harangtorony, feszületek, kápolnák, tanító- és paplak, temető. (A kultúra és kultusz közösségi létesítményei — egyben az egyének bizonyos időhöz, életkorhoz, állapothoz igazodó tartózkodási helyei.) Az ezekből a tagokból álló falunak a legállandóbb része, éppen a legszilárdabb központi tagja az, ami nem lakott: a közösségi létesítmények. A falu többi tagja mozgékony és ideiglenes jellegű, — ha maga a lakóépület nem is, de a benne való tartózkodás az. Az ember életkorától, nemétől, évszaktól, a nagycsaládon belül kapott szerepétől függően tartózkodik itt vagy ott, hosszabb vagy rövidebb ideig. Gyermekként a lakóházban kezdi anyjával, később a legény az állatokkal kint tanyázik erdőkben és szállásokon, mint felnőtt férfi dolgozik a szántón, réten, szőlőben, jár robotba és fuvarba. Megöregedve megint jobbára kint van a szállásokon vagy a szőlőben, a méhesben tevékenykedik, halászgat. Időszakonként részt vesz közös halászatokon,