A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - L. Szabó Tünde: A Somogy megyei falvak műemléki problémái
cson az agyagipari iskola mellett párhuzamosan működött egy általános jellegű tanonciskola is. A tanítás télen kedden és csütörtökön 17—19 óra között, nyáron 18—20 óra között, vasárnap 14—16 óra között folyt. A siklósi tanonciskolában az előkészítő és első osztályokban 97 tanuló járta végig a tanévet, a záróvizsgán viszont igen sok elégtelen eredmény született. A követelmények pedig nem voltak nagyok. Tulajdonképpen az írni, olvasni és számolni tudást jelölhetjük meg, mint elsőrendű elvárást. Ismét jelentkezett a régi probléma, nevezetesen az, hogy a mesterek igyekeztek kibújni a tanulók iskolába küldése alól. A mohácsi halászok hivatalosan is kértek felmentést. Előadták, hogy iskolai napokon nem merik egyedül elküldeni tanoncaikat a szigeten és a Dunán át. De a nagyfokú munkaidőkiesést is érvül hozták fel. Soknak tartották a tanulási időt, mert szerintük a tanulókat sokkal jobban meg lehet tanítani a mesterség fortélyaira a gyakorlatban, mint az iskolában. 30 Németbólyban elsősorban azoknak okozott gondot az iskola látogatása, akiknek az építőiparhoz kötődő mestersége volt, ugyanis igen gyakran a falutól távol, az uradalomban kaptak munkát. 31 A pécsi ipariskola önálló épület hiányában a város elemi iskoláiban kapott helyet. A vidéki tanulók az összes tanonc l/3-át alkották, ez több mint 200 főt jelentett, akik az elemi ismeretek tekintetében alacsony szinten álltak. Sok volt közöttük a német nemzetiségű, többen közülük a magyar nyelvet alig beszélték, ez nyilván az oktatás rovására ment. Az apró, vidéki településeken a kézműipar a háziipar szintjén állt, képesített szakember csak néhány élt a településeken. A gyermekek beáramlása olyan községbe vagy városba, ahol működött ipariskola jelzi, hogyha lassan is, de az iparosokkal szembeni követelmények falun is nőttek és a háziipar fokozatosan háttérbe szorult. A jelöltek tanulmányi előmenetelét a lehetőségekhez képest a tanári kar jónak tartotta. Az 1880-as évek végére a beírt tanoncok 86%^-a befejezte a tanévet, ami a korábbiakhoz képest szép eredmény. Feltűnő, hogy az 1860-as évek közepéhez viszonyítva a tanulók száma megkétszereződött, a velük szemben támasztott tanulmányi követelmények kb. 50%-a a mai általános iskola alsó tagozatának elvárásaihoz hasonlítható azzal a megjegyzéssel, hogy a források a tanultak mélységi szintjébe nem engednek bepillantást. A tanoncévek légkörét nem lehetett a legjobbnak nevezni. Az ipartörvény nem intézkedett kellően a tanoncok védelméről. A mesterek gyakran cselédmunkára fogták őket. Egyes iparágak a tanulót 16—18 órán át dolgoztatták, például a sütők és a hentesek. A fiatalokat rosszul táplálták, hiányosan öltöztették. Baranyában viszont sikerült elérni hogy a tanoncokat napközben oktatták. A viszonyokról reális képet fest az ipariskolák országos felügyelőjének jelentése az 1890/9l-es tanév végén. A mohácsi ipariskoláról többek között így írt; ,,A rajzórákon a két előkészítő osztály egyidőben, a három rendes osztály ismét egyidőben összevonva taníttatott. Az iskola felszerelése a vegytani és természettani eszközökben hiányos, a padok rajzolásra alkalmatlanok. A tanítás általános eredménye középszerű. A teljesen meg nem felelt eredmények egyik fő oka, hogy a nagyobbrészt vidékről jövő tanonczok az írás 30 BML. Alispáni ir. 5318/1886. sz. 31 Uo. 1526/1886. sz.
