A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - Füzes Miklós: Alsófokú nemzetiségi oktatás Dél-kelet Dunántúlon
gógusok dolgoztak, igaz, a nemzetiségi nyelvet nem anyanyelvként beszélték, de hivatásuk magaslatán álltak. A második időszakban a jogi szabályozás és a szervezési gyakorlat között kialakult ellentmondások lassan feloldódtak. A német nemzetiségű lakosság iskolahálózata vagyonkorlátozásának megszűnte után, az 1951 / 52-es tanévtől előbb spontán módon, majd megyei, később az SZKP XX. kongresszusának hatásaként a személyi kultusz oldódásával, minisztériumi szervezéssel fejlődött, majd alakult ki. Itt megkülönböztethetjük az ellenforradalomig terjedő, és az annak leverését követő, gyors konszolidáció utáni időszakot. A tanácsok megalakulásától az ellenforradalomig terjedő időszak tovább tagolható: a) Az 1949/50-es és az 1950/1951-es tanévekben csak a délszlávok nemzetiségi oktatása folyt, b) Az 1951/1952-es tanévtől lépett be spontán módon a német nemzetiségi oktatás. Emellett elkülöníthetjük a spontán kezdeményezés időszakát is a megyei és minisztériumi szervezéstől. Utóbbi az 1955/56-os tanévtől jelentkezett ismét, meghatározva a szervezés elveit és eljárási szabályait. A végrehajtásban azonban nem vett részt. Az ellenforradalmi események a már működő iskolahálózatot nem veszélyeztették de a további szervező munkát megakadályozták. Néhány iskolában emiatt a nemzetiségi oktatás bevezetésére csak néhány év késéssel kerülhetett sor. Az ellenforradalom leverését követő gyors konszolidáció után, amely a nemzetiségi oktatásban is jelentkezett, az 1959/1960-as tanévig terjedő, extenzív fejlődési periódus következett. A minisztérium, majd a nemzetiségi szövetségek kezdeményező módon léptek fel. Az időszak végére a nemzetiségi iskolahálózat lényegében kialakult. Az 1972-ig terjedő időszakban már több idő és energia jutott az intenzív fejlesztésre, a minőségi munkára. Az iskolahálózat belső összetétele lényegesen megváltozott. Az elvárások ellenére nem sikerült bővíteni a nemzetiségi tannyelvű iskolák körét, német tannyelvű iskolát — a pécsi kísérletet kivéve, mely csak néhány évet élt meg — nem sikerült létrehozni. A délszlávok iskolái is lassan fogytak, az itt tárgyalt időszak végén már csak Pécsett működött egy diákotthonos iskola. Életképesnek a „nyelvoktató", a nemzetiségi nyelvet tantárgyként oktató iskolák bizonyultak. A horvátok számára Somogyban is alakultak iskolák, bár számuk nem jelentős. Német ,,nyelvoktató" iskolák Baranyában és Tolnában jöttek létre nagyobb számban. Somogyban némi kezdeményezés után végülis csak egyetlen iskolában honosodott meg. A területünkön kialakult iskolahálózat az országos hálózatban is meghatározó szerepet tölt be. A délszlávok a vizsgált időszakban 39,6—51,3%-os. a németek 51,6—54,8%-os arányban vannak képviselve. A súlypont most is Baranyára esik, de már nem egymaga képviseli a régiót. A szervező munkában a demokratikus elemek uralkodtak. A szülői értekezleteken hozott határozatokat az iskolaigazgató, az oktatásigazgatási szervek mindenkor figyelembe vették. A szülők spontán kezdeményezésére azonban ritkán került sor. A minisztérium minden javaslatot elfogadott, nemegyszer a tájékozódó jellegű megkeresésre is megadta a működési engedélyt. Érvényesült a minisztérium és rajta keresztül a nemzetiségi szövetségek kezdeménye-
