A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - Halász Imre: Településszerkezet és iskolahálózat Zala megyében a Bach-korszak elején

Meg kell még jegyeznünk, hogy a definitivum koráig Zalában nem találkozunk erőszakos iskolába-kényszerítéssel. Iskolalétesítési kísérlet 1854-ig 5 alkalommal fordult elő — a nagykapornaki járásban három, a zalaegerszegi járásban két iskolát akartak létesíteni —, de ezek eredményéről nincs adatunk.

12 Ez az arány a definitivum koráig nem változott. Az 1853. évi összeírás adatai szerint a megyében 224 helységben van iskola, 159 helységben nincs iskola, 21 724 az iskolaköteles (6—12 éves) gyermekek száma, ebből 13 817 járt iskolába.

13 Ugyanebben a jelentésben olvashatjuk azt is, hogy ,,a tapolczai járásban helységek iskola nélkül nem léteznek", 3 község kivételével melyek „olly helyzetben vannak, hogy minden egyik szomszéd helységgel majd csaknem össze nőttek és így a gyermekek a népesebb helység iskolájába járhatnak."

14 Más volt a helyzet a református és evangélikus iskolákkal. Ez a két felekezet megvalósította a teljes iskolalátogatottságot. Ehhez hozzájárult az is, hogy a református és evangélikus felekezetűek a megye egyes vidékein szinte szigeteket képeztek. A reformátusoknál a pontos kerülethatárokat nem lehet megvonni, mert az 1834-es és 1846-os felmérések összevetése azt bizonyítja, hogy a gyülekezetek körzethatára, s ezzel együtt az egyházmegye határa, rugalmasan változott, ha egy községben — ahol addig nem volt református népesség — egy református család letelepedett és felvette a kapcsolatot a lakhelyéhez legközelebb eső lelkésszel. így olyan községek is kerülhettek az egyházmegyékhez, melyek korábban — protestáns lakosok hiányában — soha nem tartoztak ide. Ez a rugalmas változás természetesen csak a filiákra volt értendő, nem vonatkozott a gyülekezetek templommal, iskolával, lelkészi- és tanítói lakkal ellátott központjaira, amelyek természetesen állandóan ugyanahhoz az egyházmegyéhez tartoztak. A korabeli egyházkormányzati terminus technicus a reformátusoknál és evangélikusoknál három fogalmat különböztet meg egy gyülekezet esetében: anyaegyházat, leányegyházat és fiókegyházat. Az anyaegyház a templommal és iskolával ellátott központ; a leányegyház az, amelyben van templom, de nincs lelkész, iskola és tanító csak a legritkább esetben van; a fiókegyház annyiban különbözik a leányegyháztól, hogy nincs temploma és nincs természetesen iskolája sem. Az előbbi rugalmasság figyelhető meg az evangélikusoknál is. Miután közel laktak egymáshoz, gyermekeiknek nem kellett nagy távolságot megtenni, ha el akartak jutni az iskolákba. E két felekezet iskoláinak jellemzésére a tapolcai közigazgatási főbíró 1851. évi jelentését idézzük: ,,. . . a protestáns helységekben az iskolákat a protestáns felekezetűek tulajdon költségükből építették, jelen időszakban is maguk ügyelnek jó karban való tartására, a 11 Uo. 106—115. p. tételes kimutatást tartalmaz valamennyi fellelhető zalai katolikus népiskoláról és filiákról. 12 ZML. IV. 151. 1853. X. B. 13 ZML. IV. 151. 1853. X. B. II. 453. 14 Uo.