A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - Kotnyek István: Településszerkezet és alsófokú iskolahálózat Zala megyében
így a megye vezetése a törvény bevezetésekor nagyarányú hálózatfejlesztési tervet dolgozott ki. A kezdeti eredmények rendkívül biztatóak voltak, egymás Után épültek, bővültek az iskolák. 1869-től 1871-ig 42 új iskolát épített fel a megye, 88-at pedig bővített, illetve felújított, ezzel összességében 23-mal emelte a népiskolák számát, 94gyel a tantermekét. A minisztériumi jelentés szerint a felújításban Zala ekkor Zemplén után a 2. helyezést érte el az országos rangsorban. (Utána következett Vas és Máramaros.) [1 A kezdeti nekilendülés azonban csak rövid ideig tartott, így az 1875-ös miniszteri jelentés már meglehetősen elmarasztaló. 1879-re a népiskolák számát 386-ra sikerült emelni, ami lehetővé tette a tankötelezettség 74,7 százalékos teljesítését, még mindig lemaradva a szomszédos megyéktől. 18 A hálózatfejlesztés lassúsága miatt a 80-as évek elején katasztrofális helyzet állt elő. 1880-ban a niegye 25 községében a gyerekek iskolahiány miatt sehová sem járhattak iskolába, 344 község helyben rendelkezett iskolával, 222 község, illetve település gyermekei máshová jártak iskolába. Mindez azt jelentette, hogy a megye 247 településén nem volt iskola. 19 A helyzet a legaggasztóbb a Muraközben volt, főként a csáktornyai járásban, amely egyike a legtöbb kistelepüléssel bíró területeknek. A kedvezőtlen muraközi helyzet országgyűlési interpellációt is eredményezett. Ez arra késztette a megye vezetését, hogy újból felülvizsgálja a megye népoktatásának helyzetét és új iskolaépítési és felújítási kampányba kezdjen. A feladat megoldása során a hálózatbővítés mellett először vetődik fel a körzetesítés, akkori kifejezéssel a csatlakoztatás lehetősége. így teljes kimunkálásra került a tervezetben az esetleges építés, vagy körzetesítés, illetve a kettő összekapcsolása. 1886 és 1894 között új vagy teljesen újjáépített 83 iskolát, felújítottak 70-et, tehát a megye iskoláinak 37,74 százalékát.0 Az 1880-as iskola nélküli községek listájáról így jónéhány lekerült. Egy sor kistelepülésen, ahol korábban sohasem volt iskola, most iskolát avattak, így Borsfán (1880-ban 68 tankötelese volt), Brezovicán (83 tanköt.), Lippaházon (139 tank.), Mohiáriban (119 tanköt.), Nemessándorházán (123 tanköt.) és az egészen apró felvakban is, mint például Mikefán (22 tanköt.), Hottón (29 tanköt.), Teskándon (31 tanköt.), Csonkahegyháton (23 tanköt.)1 Az új iskoláknak nagy része épült a nemzetiségi vidékeken, a 83-ból 27 (32,5%) a horvát és szlovén községekben (a horvát és szlovén tankötelesek aránya ezekben az években 23% körüli volt). E 27 iskolához 50 új tanítói állást is szerveztek. 22 1907/8-ra az iskolák száma Zala megyében 432-re emelkedett. Ez, az 1869-es állapotot 100%-nak véve, 130 51 százalékos teljesítés. Országosan e mutató 119,92%., Somogyban 117.92%, Vasban 122,45%, Veszprémben 109,35%.^ 17 VKM-Jelentés 1870/71. 42., 46. 1. 1S Alsófokú okt. Zala. 83. 1. 19 Uo. 20 Uo. 84. 1. 21 Iskolanélküli községek 1880. VKM-Jelentés 1879/80. 392—396. 1. DR. RUZSICSKA Kálmán: Zalavármegye tanügye. In: Zalavármegyei Évkönyv a Milleneumra. (Szerk: Halis— Hoffmann). Nagykanizsa, 1896. 199—201. I. 22 Alispáni jelentés. Zalamegye. XIV. évf. 17. sz. 1895. ápr. 28. 2. 1. 23 Alsófokú okt. Zala. 86. 1.
