A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
C-szekció - Pálné Kovács Ilona—Rechnitzer János: A vonzáskörzetek hierarchiájának és társadalmi—gazdasági szerkezetének modellezése
ta, másrészt előrejelezte a térség főbb működési területeinek jellemzőit, időbeli változásait. A szemlélet és az újszerű közelítési mód szükségszerűvé tette a fejlődési tendenciák egyes elemei összes, lehetséges és felmérhető hatásainak érvényesítését, a fejlesztési variánsok többszintű megközelítését és a térség folyamatainak komplex átgondolását. A kutatás eredményeiből hiányzik az átfogó rendszermodell, amely végül is leírja a térség egészének működését, kijelöli, a modell feltételrendszerének figyelembevételével, azokat az „erőforrásokat", amelyek a fejlődés gátjait jelenthetik, közelítő értéktartományban a térség fejlődését behatároló elemeket, elemcsoportokat, azok volumenét. Ezen átfogó rendszermodell elméletileg a kutatás során, illetve annak további szakaszában felállításra 3 került. A centrum és vonzáskörzetének kapcsolati rendszerét leíró modellrendszer kidolgozásánál felhasználjuk a pécsi térségre vonatkozó vizsgálatok eredményeit, támaszkodunk az elméleti rendszermodellre, azonban a bővülő ismeretek tükrében más módszerek be- és összekapcsolásával kívánjuk leírni a centrum és környékének kapcsolatrendszerét. Elméleti és módszertani közelítés A centrum és vonzáskörzetének kapcsolatát a térszerkezetben egy többfokozatú, egymásba kapcsolódó modellrendszerrel kíséreljük meg leírni és elemezni. Ebben a modellrendszerben, a három egymásra épülő elemzési eljárásban a vonzáskörzet jellegét, jellemzőit kívántuk megragadni és ennek alapján a tágabb térből közelítettük a konkrét település felé, annak az egész térségre kifejtett hatását tárjuk fel a modellcsaládunk utolsó tagjával. A problémát abban látjuk, hogy a települések, a településhálózatban mint erőpontok funkcionálnak. Minden településnek megítélésünk szerint a társadalmi—gazdasági—környezeti feltételrendszere egy erőforrásrendszerré áll össze. Ebben az erőforrásrendszerben bizonyos elemek túlsúlyban vannak, mások kifejlődőben, továbbiak nincsenek jelen. Végül is ezek, a térben meglevő különböző potenciálú erőforrások együttese alkotja a településhálózatot. Az erőforráspontok éppen eltérő jellegük és az ebből adódó erősségük miatt egymásra szívást (vonzást) gyakorolnak. Ugyanakkor a különböző más-más jellegű funkciók vonzásával együtt a települések közötti kapcsolatokban a taszítás is jelen van, és ennek a két erőnek állandó és dinamikus kölcsönhatása hozza létre a település vonzáskörzetét. Természetesen a településeknek mint erőforráspontoknak az egymás közötti viszonyát az emberek tevékenysége és mozgása közvetíti és motiválja. A termék, az információ, a tevékenység és az emberi áramlások, valamint az ezek intézményrendszerét alkotó formális szervezeti struktúrák végül is mozgató elemei ennek az erőforrásrendszernek, vagy térnek és közvetítői a települések erőforrás adottságainak. A településhalmaz elemei — mint a társadalmi—gazdasági—környezeti tényezők kombinációinak erőforrásai — az egyes tényezők túlsúlya — és azok :1 A város és vonzáskörzetének egységes fejlesztési problémái. (MTA Dunántúli Tudományos Intézete. Kézirat Pécs, 1977.)
