A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Gresa István: Az 1970-es évtized terület- és településfejlesztésének hatása Zala megye településszerkezetére

— A megüresedő falusi lakások korszerűtlensége. — A 8. ált. iskolát végzettek mintegy 92%-a továbbtanult, akik az aprófalvakban és az alsófokú központokban nem találtak szakképzettségüknek megfelelő munkahelyet. — Az intézményhálózat körzetesítése. 2. A falvak egy részének népessége a kritikusnak minősíthető 100 fő alá csökkent. 1980-ban az 1970. évi két településsel szemben már 12 olyan település volt a megyében, amelyek lélekszáma nem érte el a 100 főt. Az itt élő lakosság korstruktúrája alapján e települések elnéptelenedése visszafordíthatatlan folyamatnak látszik. A 200-—100 fő közötti népességű települések száma is már 32, ahol az infrastrukturális alapellátásnak „gazdaságossági" akadályai vannak. Ezek speciális megoldást igényelnek (pl. mozgóellátás). 3. Az alsófokú települések népességük szintentartása mellett nem tudtak megfelelni szerepkörük funkcióinak, mivel kijelölésük nem a meglevő funkciók alapján történt. A hiányzó funkciók megteremtésére pedig kevés pénzügyi lehetőség volt. 4. A középfokú települések viszonylag arányos fejlesztésük ellenére sem tudtak megfelelő ellenpólusává válni a megye két legnagyobb városának, népességük stagnált. Különösen problémás volt Lenti vonzáskörzete, ahol arányaiban és volumenében is a legnagyobb volt a lakónépesség fogyása. \ 5. Zalaegerszeg és Nagykanizsa városok infrastruktúra tartalékait a nagyarányú népességnövekedés kimerítette. Egy jellegzetes fejlődési „spirál" alakult ki. A túlkoncentrált fejlesztések következtében a város és vidék közötti szintkülönbségek növekedtek, így a város vonzó hatása fokozódott. A nagyfokú bevándorlással a koncentrált fejlesztés sem tudott lépést tartani. Egy olyan „versenyfutás" alakult ki, amely végül odavezetett, hogy a városokban az erőforrások zömét az alapfokú ellátás biztosítására kellett fordítani, tehát a városok nem tudták funkcióiknak megfelelő intézményhálózatukat fejleszteni. 6. A nagyobb városok fejlődése mellett a hátrányos helyzetű vidékek infrastrukturális ellátása alig javult. Ez utóbbiak esetében a fejletlen gazdasági háttér miatt a helyi termelőszektor sem tudta enyhíteni a krónikus beruházási eszközhiányt. Ezek a tendenciák azt mutatják, hogy a pénzügyi—elosztási viszonyok a településhálózat hierarchikus rendszeréhez igazodóan alakultak. 7. A központi funkciókra (középfokú vonzáskörzetekre) alapozott településhálózatfejlesztés és a közigazgatási beosztási rendszer összhangja is hiányzott. Ezen a városkörnyéki igazgatási konstrukció bevezetése sem változtatott, mivel az a város—község kapcsolatok keretében elsősorban a hatósági—igazgatási szükségleteket elégítette ki. Ez azonban nem valósította meg a településközi együttműködés igényét, nem számolta fel a város és vidéke közötti társadalmi feszültségeket. Ettől erősebbek a feszültségek a város és természetes vonzáskörzete között. A fejlesztési pénzeszközök jelenlegi redisztribúciós rendszere azt az ano-