A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Csefkó Ferenc: Az aprófalvak állami—politikai szerepéről

KORREFERÁTUMOK CSEFKÖ FERENC: AZ APRÓFALVAK ÁLLAMI—POLITIKAI SZEREPÉRŐL Az utóbbi néhány esztendőben rendkívüli módon megnövekedett azoknak a tanácskozásoknak, tudományos vitafórumoknak a száma, amelyeknek központi problémája a magyar falu helyzete volt. Ezen belül is kiemelt szerepet játszott mindannyiszor a települési hierarchia legalsó fokán levő aprófalvak, külterületi lakott helyek kérdése. Mindezekkel együtt, részben ezt megelőzően, részben ezekre alapozva is az állami politikai gyakorlat a korábbiaknál jóval nagyobb mértékben, s jelentőségéhez képest is megfelelőbb formában és tartalommal foglalkozott ezekkel a problémákkal. Ügy vélem, nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy milyen időszakban, tehát milyen társadalmi, gazdasági, politikai szituációban vizsgáljuk az aprófalvak sorsát. Ugyanis akkor kerül ez a kérdés napirendre, amikor jelentős mértékben szűkültek a fejlesztésre fordítható gazdasági erőforrásaink, amikor az újraelosztás csatornáin mind kevesebb pénz jut a települések fejlesztésére. Márpedig a korábbi hibák, avagy legalábbis a nem kellő megalapozottsággal készült tervek és a nem kellő körültekintéssel megalkotott jogszabályok járultak hozzá ahhoz, hogy a mai helyzet létrejöjjön — történeti visszapillantást adva tulajdonképpen a 60-as évektől kezdődő városfejlesztési politika hatására történt ez, amely közismerten nem az urbánus településhálózat kialakítását tekintette elsődleges célnak, hanem a városcentrikus urbanizációt. Ugy gondolom, hogy az állami beavatkozások, a közvetlen vagy közvetett szabályozók nagymértékben kikényszerítették a falvak elhalását, sorvadását, el- és megtartó képességének elvesztését, s hozzájárultak a kedvezőtlen migrációs folyamatokhoz is. Az utóbbi évek közigazgatástudományi, közigazgatáspolitikai elképzelései immár a korábbiakhoz képest jóval „finomabban" kezelik az aprófalvakat (a témakör szempontjából értve ezek alatt itt a társközségeket), s remélhető, hogy a járások megszüntetésével együttesen az alkotmányban és a tanácstörvényben leírtaknak megfelelően nyerik el e községek az őket megillető társadalmi státuszt. A mai helyzet, amely mind gazdasági, mind politikai—szervezeti, mind társadalmi- pszichológiai szempontból igen kedvezőtlen, tulajdonképpen úgy jellemezhető, hogy nemcsak ezek a falvak kerültek többszörösen hátrányos