A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Hajdú Zoltán: Közigazgatási és ellátási körzetesítések a Dél-Dunántúl falusi településhálózatában

tettek problémát, sőt azt mondhatjuk, hogy az igazgatás, az orvosi ellátás „természetes egysége'' az aprófalvas területeken a körzet volt.

2 A kialakult körzetek társadalmi elfogadottsága területenként változó (elég sok a körzetek átalakítására irányuló kérés), de a községi költségvetés behatároltsága miatt a körzeti jelleg társadalmilag elfogadott. E társadalmi elfogadottságot részben az magyarázza, hogy a különböző jellegű körzetek többékevésbé önkéntes községközi szövetségként jöttek létre. A felszabadulás után kibontakozó forradalmi átalakulás eredményeként megváltozott az ország gazdasági, társadalmi, politikai rendszere. Az 1950-es tanácsválasztások új helyzetet teremtettek a falvakban is. A kibontakozó szocialista iparosítás maga után vonta a településhálózat szakaszos, differenciált fejlődését. A településhálózat történetileg kialakult, örökölt adottságai, nagyságrendi tagozódása, a települések fejlettsége, funkcionális kapcsolatai, hierarchikus viszonyai nem egyik napról a másikra alakultak át. A településhálózat a gazdasági—társadalmi struktúra legmerevebb része. A települések és a népesség térbeli elhelyezkedése a termelőerők történetileg kialakult rendje által meghatározott. A fejlődés területi és helyi problémái nem választhatók el az országos tendenciáktól, de a megyei adottságok, a területi sajátosságok jelentős mértékben befolyásolták az általános tendenciák érvényesülését. A négy dél-dunántúli megye falusi településhálózatának fejlődésében, átalakulásában több vonatkozásban kimutathatók a fázisbeli különbségek. A Dél-Dunántúl 1950-ben még csaknem a falusi társadalom hagyományos területi rendjét mutatja. Pécs 78 ezer fős lakosságával a terület egyetlen középvárosa. Kaposvár 33, Nagykanizsa 28, Mohács 19, Zalaegerszeg 15, Szekszárd 14 ezer lakossal inkább fejlett kisváros, mint valódi középváros. A városi népesség aránya, bár megyénként eltérő mértékben, messze elmarad az országos átlagtól. A városok szigetként helyezkednek el a falusi településhálózat rendszerében, nem beszélhetünk igazi városhálózatról. Az 1950-es évek elejétől kezdve megindul a fejlettebb községek várossá fejlesztése ill. fejlődése. Komló új szocialista városként (1951) épül. Szigetvár (1966), Siófok (1968), Dombóvár (1970), Nagyatád (1971), Bonyhád, Marcali, Siklós (1977), Lenti, Barcs, Paks (1979) várossá alakult. Keszthely Zala megyéhez történt visszacsatolásával 18-ra emelkedett a terület városainak a száma, s funkcionáló városhálózatot képez. Városhiányos területnek csak a tamási járás tekinthető. A faluhálózat átalakulása nem választható el a gazdaság, a társadalom, a településhálózat egészének átalakulási folyamatától. A felszabadulás után kibontakozó gazdasági folyamatok (földosztás) stabilizálják a falusi településhálózatot. Az 1950-es évek politikai viszonyai, a kényszerítő gazdasági intézkedések (begyűjtés), az agrárolló kinyitása, a parasztsághoz való politikai vi2 A két világháború közötti körzetesítési problémákat elemezte: HAJDÚ Z.: A DélDunántúli 1925. évi vonzáskörzet rendszere. MTA Dunántúli Tudományos Intézete Közlemények 28. Pécs, 1981. pp. 183—213.