A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

Ismertebb a szeres települési rendszer a Vas megyei Őrségben és a zalai Göcsejben, az utóbbiban ,,szeg"-nek nevezték. Szeres rendszerben települt Szentgyörgyvölgy is, hasonlóan Nemesapáti. Eltérő, hogy az egyes szereket, szegeket mikor vették számba külön, és mikor egy-egy csoportjukat. Szentgyörgyvölgy szerei ismereteink szerint soha sem szerepeltek hivatalosan külön, de a szomszédos Márokföldön például a bebíró szentgyörgyvölgyieket a szerek neveivel jelölték meg. Az egyes szerek—szegek külön intézményekkel csak a legritkább esetben rendelkeztek. A szőlőhegyi települések több formájával találkozunk. Muraköz nyugati részén egy egész szőlővidék alakult ki, ahol az egyes hegyeket néha külön emlegették, néha pedig —• már a XVIII. században is — ún. hegykerületekbe összevonva, előbb hét, később kilenc hegykerület volt, a XIX. században egy-egy hegykerületből szerveztek egy-egy kisközséget, amely azonban csak kizárólag ezekből a lakott helyekből állott. Voltak Zala megyében máshol is olyan szőlőterületek, ahol eljutottak az önálló község alakításig. így például Keszthely szőlőhegyei: Cserszegtomaj, Gyenesdiás és Vonyarcvashegy. A kiköltözést a feudális korban végig akadályozni próbálták, de nem tudták. Más helyeken a községgé alakulásra irányuló törekvés nem járt sikerrel, például Zalaegerszegen sem tudták elérni a hegyi lakosok az önálló községgé alakulást, az elszakadást a mezővárostól, pedig másodrendű polgároknak számítottak, több közösségi haszonvételből, például a legeltetési jogból ki voltak zárva. A feudális korban a szőlő nem feltétlenül szőlővel beültetett területet jelentett, hanem szőlőjog alá tartozó területet. A kiköltözés sem feltétlenül a szegényebbek kiköltözését jelentette. Nagyon gyakori aprófalu típus az irtásfalu, egy utca két oldalán elhelyezkedő házak, és a földek, vagy azok nagyobb része közvetlenül a beltelek folytatásaként helyezkedik el. Nincs módunk most a falvak morfológiai típusait tovább tárgyaim, inkább a XX. századi alakulásról mondjunk néhány szót. A járási székhelyek nélkül számított átlagos belterületi nagyságok a következőképpen alakultak : 1900 1930 1960 Baranya 746 609 609 Somogy 991 645 967 Tolna 1814 1655 1692 Vas 591 645 761 Veszprém 1005 914 905 Zala 671 620 718 A külterületi lakott helyek számbavétele lényegesen javult, így a települések valódi nagyságát könnyebb megközelítenünk. A külterület problematikájáról még lesz szó. A közgazdasági szakirodalomban nincs egyértelműen kialakult módszer egy-egy terület vagy település fejlettségi szintjének mérésére. Ugyanakkor közismert a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése, a centrum és a periféria kérdése, amely nemcsak világméretekben, országok között helytálló, hanem egyegy országon belül is. Mérey Klára kutatásaiból ismerjük, hogy Dél-Dunántúl