A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Majdán János hozzászólása

át tudja alakítani az érintett térség gazdaságát. Nem lehet más dolgunk, mint hagyni a spontán szerveződés kibontakozását, illetve közvetetten befolyásolni a folyamatokat. 2. Az aprófalvak gondjai között mindenki említette a körzetesítést. Ez azonban nem új forma a magyar közigazgatásban. Sőt! Csak a tanácsrendszer bevezetésekor kaptak először mindenre kiterjedő igazgatási jogokat a falvak. Az akkor nagy vívmánynak kikiáltott tanácsrendszert az 1970-es években elavultnak minősítették. (A minősítéssel most nem kívánok foglalkozni, csak azt jegyzem meg, hogy a költségvetési kiadások ilyetén való lefaragása természetesen nem járhatott eredménnyel. Ma egy-egy közös községi tanács irodájában többen veszik föl a fizetést, mint ahányan dolgoztak a korábbi kisközségek hivatalaiban. Azt már nem számítja senki, hogy hány nap és hány forint megy el a körzetiközpontba való utazgatással — hiszen az nem állami kiadás.) A létrejött közös községi tanácsok nagyjából a korábbi körjegyzőségek funkcióját töltik be. Az összevont községek lakóinak száma ott és akkor azonban nem csökkent. A közigazgatás történetét kutatók feladata, hogy feltárják: mi az oka az akkori stabilitásnak? A gazdaságtörténész számára határozottan kirajzolódik a kép: nincs olyan méretű lakosságcsökkenés korábban, mint ma, mivel a községek alapdöntéseikben önállóak voltak. A gazdaságok önállósága, az aprófalvak képviselőtestületeinek döntési joga, az államigazgatás kiszolgáló és nem parancsoló gyakorlata alakíthatta ki azt a helyzetet, hogy a települések megtartották lakóikat. 3. Több hozzászóló szorgalmazta a város és a falu közti különbségek eltüntetését. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem történhet meg, mivel a munkamegosztásban más-más szerepe van a két települési formának. Európában a falu önálló gazdasági egységeként működött és működik, ellentétben az USA-val, ahol ilyen közigazgatási fogalom nincs. Ebből következik, hogy nem kell a falvakat átszervezni városokká •— ahogyan sokan még ma is gondolják. A falvak és a városok lakóinak egyenlő lehetőségeket kell teremteni, biztosítva ezáltal az egyén választásának fontosságát. A falu és a város közötti különbségek eltüntetése, a preferáló politika megszüntetését jelentheti, nem pedig a funkcionális eltérések összevonását. (Ez a megállapodás arra a megoldásra is vonatkozik, amikor a falvakat támogatják. Hosszú távon ez a —• ma egyes körökben nagyon népszerű —• politika sem vezethet eredményre.) Ezen elemek feltárása, a tapasztalatok hasznosítása elvezethet a falvak megmaradásához, újbóli prosperálásához.