A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Majdán János: A vasút hatása a Dél-Dunántúl aprófalvaira

pont nem tudta kihasználni a hagyományos szerepkörét, s így nem növelte vonzását: Bátaszék (11), Simontornya (8), Tolna—Mözs (7), Nagyatád (7), Sásd (8). Az állomások ezen csoportjába a vasút vonalvezetését kihasználó falvak kerültek, amelyek önmaguk gyakoroltak vonzást környezetükre, illetve próbálták megőrizni korábbi szerepüket. Külön meg kell említeni az ide sorolható tolnai megyeszékhelyet, ahová meglepően kevés faluból jártak. Szekszárdra mindössze 7 faluból fuvaroztak árut, jelezve ezzel is azt, hogy nem véletlenül minősítették községgé a tolnai megyeszékhelyet a századfordulón. A politikai központ szerepén kívül akkor nem volt más funkciója Szekszárdnak. A tolnai települések Dombóvárral, Pincehellyel, Bátaszékkel tartották a gazdasági kapcsolatokat. A fel nem sorolt állomások a vasút adta lehetőségekkel sem tudtak nagy területet magukhoz vonzani. Megmaradtak közvetlen környezetük áruforgalmának bonyolítójaként, ami az adott települések életében legtöbbször új feladatot jelentett a korábbi évtizedekhez képest. A Balatontól délre működő állami vasutak állomásai a következő hatást fejtették ki környezetükre. 1. A korábban is meglévő gazdasági (esetenként politikai) központok szerepét növelték azáltal, hogy megnőtt vagy rendszeres kapcsolattá alakult át a környék falvaira gyakorolt vonzásuk (14 település volt ilyen). 2. A hagyományos piacozó helyek mellett új falvak váltak gazdasági központokká. Az állomás adta lehetőségeket kihasználva kialakultak a 8—10—12 település forgalmát begyűjtő központok. Számuk gyorsan nőtt, s a századfordulón húsz körül volt. 3. Ugyancsak 6—12 település forgalmát bonyolította le az a hat állomás is, amely évszázadok óta gazdasági és politikai központ szerepét betöltő helyen működött. A korábban mezővárosok rangján álló települések még a közigazgatásban továbbra is megmaradt szerepük segítségével sem tudták megtartani a gazdasági életben megszerzett pozícióikat. 4. A kiépült vasúti hálózat érintett olyan településeket, amelyek sem korábban nem voltak, sem a vonalak hatására nem váltak körzeti központokká. Az állomások a személy és áruforgalom segítségével szorosabbra fűzték a környező 2—3 településsel a kapcsolatokat, de nem hozott alapvető változást ezen települések életében a vasút. A négy megye területén áthaladó állami vasútvonalak állomásai hatást gyakoroltak környezetükre. Ez a hatás változó volt, de mindenhol létezett. A személy- és az áruforgalom egy-egy helyre történő koncentrálódása kisebbnagyobb körzeteket hozott létre. A körzeti központként funkcionáló települések csoportosításáról korábban volt szó. Ez a vizsgálat azonban csak azt vette számba, hogy hány település vonzódik a központhoz. Körzetekről ez alapján nem lehet beszélni, mert az csak vonzódást jelent. (Itt kell megjegyezni, hogy az 1895-ös adatok kizárják a körzetvizsgálatok gyakori problémáját, miszerint több helyre is fuvarozhatták az árut. A választási lehetőség természetesen a századfordulón is megvolt, amivel éltek a gazdák. Az útviszonyok és a tarifarendszer miatti feladóhely-váltás azonban nyomon követhető a forrásból, mivel minden állomáson feltüntettek minden adatot. Eszerint a 634 településből 35 helyen fordult elő, hogy két állomással is volt kapcsolatuk. A három tucat