A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - Majdán János: A vasút hatása a Dél-Dunántúl aprófalvaira

MAJDAN JÁNOS: A VASÚT HATÁSA A DÉL-DUNÁNTÚL APRÓFALVAIRA Az 1882-ben elkészült Budapest—Pécs közötti vasútvonal egyike az ország utoljára megépült fővonalainak. A négy vármegye területén üzembe helyezett vasutak közül a Pécset Bátaszékkel összekötő szakasz készült el időben a legkésőbb: 1913-ban. A fő- és mellékvonalak nagyobbik felét a magyar állam működtette. A magánvasutak közül a cs. és kir. szabadalmazott Déli Vaspálya társaság szerelvényei futottak be Nagykanizsára. A dél-zalai vasúti csomópontból Székesfehérvár, Szombathely, Barcs és Trieszt felé az osztrák társaság vonalain keresztül lehetett utazni, illetve a Barcstól Pécsig húzódó szakaszt közösen üzemeltették a MÁV-val. A mecseki szén Mohácsra történő fuvarozását szintén magánvonalon végezték. A „Dunagőzhajózás" vezetői az önellátás biztosítására törekedtek, s ezért épült meg oly korán ez a rövid szakasz. A magánvasutak az elemzett négy megyében nagyobb szerepet töltöttek be, mint amit az országos forgalom átlagai jeleztek. A felsorolt magánvasutak vonalvezetése igen tudatos gazdasági koncepció szerint rajzolódott a térképre. A kiegyezés előtt létrejött hálózat jól kapcsolódott egymáshoz, mintegy keretbe foglalta a Dunántúl nagyobb felét. A fő cél: a mezőgazdasági termények Bécsbe, illetve a trieszti kikötőn át külföldre történő juttatása. (A hosszú ideig csak szenet fuvarozó Pécs—mohácsi vonalat is birodalmi érdekek alapján működtette a Dunagőzhajózás, mivel a bécsi központú cég még a személyforgalmat sem engedélyezte.) A birodalmi érdekek alapján létrejött hálózat érintette ugyan a falvakat, de gazdaság-átalakító hatást a városokra gyakorolt. A korábban is vásáros helyeknek számító központokból szállították el a terményeket. A felvásárlási és a begyűjtési gyakorlat lényegesen nem változott 1867-ig. A termelt árut vagy zsidó kereskedők gyűjtötték be a gazdáktól, vagy a heti—havi vásárokra a termelők juttatták el szekereken a portékájukat. Mindkét esetben a vasútállomásokkal rendelkező városok raktáraiban várta az áru a továbbítást. A vasútépítés első időszakában nem kerültek a falusi gazdák közvetlenül kapcsolatba a birodalmi piaccal. A magyar állam által támogatott fővonalépítés és a helyi vasutak hálózatának létrejötte fokozatosan változtatott a kiegyezés előtti helyzeten. A begyűjtésben korábban nagy szerepre szert tevő, s ezt a feladatot sokáig megtartó városi kereskedők mellett közvetlen kapcsolat is létrejött a termelő és a felhasználó között. Az értékesítési láncot a vasút biztosította. Vagy a gazdák, vagy a