A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
B-szekció - T. Mérey Klára: Külterületi lakott helyek a Dél-Dunántúlon
A települések Ebből a puszták Megnevezés összes feltételezett száma népessége (fő) száma népessége (fő) Tolna megye 199 216 693 93 12 804 Zala megye 665 293 032 37 12 246 Dél-Dunántúl : 1875 1 033 232 481 39 549 Forrás: FÉNYES Elek: Magyarország ismertetése statistikai, földirati és történeti szempontból. I. köt. Első és második szakasz. Pesten, 1865, 1866. (Baranya és Somogy adatait 1865-ben, Tolna és Zala megyék adatait 1866-ban adták ki.) Az adatokat részleteiben vizsgálva megdöbbentő, hogy Zala megyében milyen alacsony a puszták száma. Ennek okát maga Fényes Elek adja meg, amikor külön jelzi, hogy ebben a megyében csupán azokat a pusztákat tüntette fel név szerint és adatokkal, „amelyeknek határai külön vétettek fel". 6 A puszták lakosainak számát nagyon ritkán jegyezte fel, úgy hogy a puszták népességét az alábbi módon állapítottuk meg: összeadtuk a mezővárosokban, a falvakban és a pusztákon megadott lakosság számát és az így kapott összeget kivontuk az egyes megyék összes lakosainak számából. Ez a különbség — feltehetően — az egyéb külterületen élő lakosság számát mutatja. Ehhez az összeghez még hozzáadtuk a pusztai lakosként feltüntetettek számát is. Ha az e táblázatban közölt adatainkat közelebbről megvizsgáljuk, akkor elsőként az derül ki, hogy a benépesített puszták száma az összes települések 25,6%-ára emelkedett, s az azokon élő népesség a terület összes népességének 4%-a körül mozgott. Minthogy azonban több helyen — elsősorban Zala megyében — a pusztákat és népességüket már azzal a településsel együtt írták össze, amelynek határában feküdtek, vagyis határuk „nem külön vétetett fel", feltételezhetően a pusztákon élő lakosság száma is jelentősen megnőtt. Ebben az összeírásban azonban még valamire fel kell figyelnünk. Somogy megyében néhány helyen a puszták népességének számában feltűnik a révházak, a csárdák lakosainak száma is, vagyis a megyében már kisebb házcsoportokban lakók adatai is szerepelnek. Érdekes módon Baranya megye pusztáinak száma ekkor ugyanannyi, mint 1827-ben volt. Jelentősen megnőtt viszont Tolna megye pusztáinak száma. Somogy és Zala megyékben fel kell figyelnünk még egy nagyon érdekes jelenségre. Fényes Elek a falvak között említ több népes pusztát, amelyeknek lakosságszáma gyakran felülmúlja a környező, kisebb falvak lakosainak számát. Ezek „benépesített puszták", ahol az utóbb betelepített lakosság — szerződéses jobbágy lévén — a törvények értelmében akkor még nem kaphatta meg a földet, sőt, volt eset, amikor egyáltalán nem kapott földet, gazdasági cseléddé vált. Példaként említeném a Somogy megyei Teklafalut, amelyben 460 lakos élt, dohányművelőket telepített be ide a földesúr. A zalaegerszegi (i FÉNYES Elek: Magyarország ismertetése statistikai, földirati és történeti szempontból. Pest, 1866. I. köt. Második szakasz, 338. p.
