Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Szőke Béla Miklós—Vándor László: Kísérlet egy táji egység településtörténeti rekonstrukciójára. (A Kis-Balaton progrgamot kísérő régészeti leletmentő ásatások (1980—1985) tapasztalatai)

-községi I. és II. temetők mellett

10 egy ilyen temető megmaradt sírjait tártuk fel a hídvégi átkelő déli oldalán és Balatonmagyaród—Felső-Koloni dűlőben. A IX. századihoz hasonlóan kiemelkedő szerepet játszott táji egységünk a XI—XIII. századokban is, hiszen ez időben, s itt alakult ki Zala vármegye központja. Az egyik legkorábbi okleveles emlékünk, a veszprémi alapítólevél 1009-ben felsorolja a veszprémi püspökség alá rendelt, megyéket, köztük Kolon civitast, amit történettudományunk Zala vármegyével azonosít.

11 Balatonmagyaród és Kiskomárom között valóban megtaláljuk az egész középkorban létezett Kolont.

12 Jól lokalizálható és körülhatárolható a település, mely úgy látszik, a kései avarkortól a török korig folyamatosan lakott volt, megtaláltuk Árpád-kori temetőjét és középkori templomát is, a korai Árpádkorban létesült megyeszékhelyeinkre oly jellemző erődítésre azonban semmiféle nyom nem utal, s a terület térszíni formái sem sejtetik ilyen meglétét. A korai megyeszékhelyek minden kritériumának megfelel azonban Zalavár—Vársziget, amit a XI. sz.-ban újból megerősítenek, s ahol István király 1019-ben bencés monostort alapít Szt. Adorján titulussal, ami egyben a korábbi keresztény hagyományok továbbélését is jelzi.

13 Több más középkori lelőhelyen is végeztünk kutatást. így feltártuk Báránd falu XII—XIII. századra keltezhető, félköríves szentélyzáródású, kisméretű téglatemplomát és Balatonmagyaród nagyobb méretű, későgótikus csarnoktemplomát, amit a XV. század második felében (1470-es években már említik) építettek egy korábbi, az ásatás adatai alapján Árpád-korinak ítélhető fatemplom helyére.

14 Két kisebb Árpád-kori földvárban is végeztünk ásatást. Zalaszabar alatt a mocsár peremén egy XII—XIII. sz.-i kis várban kutattunk, amely a Hahót nemzetség korai birtokközpontja, egyik kúriája lehetett. A belőle előkerült leletek egyértelműen a XII. század végére keltezik építését, a XIII. század közepe tájától azonban már valószínűleg el is hagyták. Ugyanilyen, méreteiben is hasonló, csak még rövidebb ideig használt, és inkább menedék-jellegű volt az a váracska, amit a Pogányvári szigeten tártunk fel, és ilyen lehetett Zalavár—Várika is, amit azonban teljesen elszántottak. Ez utóbbi várak birtokosait nem tudjuk azonosítani. A szabari földvár esetében olyan okleveles anyaggal rendelkezünk, amely részben a kúria birtokosaira, másrészt e vártípus keletkezésének időpontjára is fontos adatokat tartalmaz. Szabar 1233-ban bukkant fel először forrásainkban, amikor a Hahót—Búzád nemzetség birtokában volt. Az oklevélben II. Búzád bán az irányban rendelkezett, hogy a korábban általa megtett birtokmegosztás érvénybenbagyasa mellett ezt a birtokát legidősebb fiára, Buzád10 FEHÉR Géza—ÉRY Kinga—KRALOVÁNSZKY Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. (Szerk.: SZŐKE Béla). Régészeti tanulmányok, II. (1962) 85. 11 Ld.: pl. GYÖRFFY György: István király és műve. Budapest, 1977. 182.; HOLUB József: Zala megye története a középkorban, I. Pécs. 1929. 23—25. 12 HOLUB József: Zala megye története a középkorban, III. A községek története, Kolon. ZMEN, Zalaegerszeg, 1964. 529. 13 GYÖRFFY György: István király és műve. Budapest, 1977. 324—326. 14

FÜSSY Tamás: A zalavári apátság története. Budapest, 1902. 101.