Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok II. (A Kárpát-medence IX—X. századi régészeti kutatásának vázlata és fő kérdései)
replő fejedelmi étkészletet, 88 amit leghamarébb a IX. század elején, de valószínűbb, hogy csak a végén (a magyar honfoglaláskor) rejtettek el 89 (s e kincs 8. számú gyümölcsös tálkájával rokon darabra leltek az adai sírban is 90 ), ami alapján feltételezhetjük, hogy a IX. században is szervezett társadalomban élt itt a lakosság. Néhány lelet ill. leletcsoport pedig arra utal, hogy újra szorosabb kapcsolatba léptek a dél-oroszországi szteppe népeivel, 91 annak kultúrájával, az ún. szaltovo—majackojei műveltséggel. 92 Halvány nyomok arra utalnak, hogy ez a IX. század második felében már feltűnő magyarok (?) révén is erősödött, 93 bár ezt régészeti adattal még nem lehet alátámasztani. Ugyancsak feltételezhető egy — valószínűleg Erdélyen keresztüli — gyenge bolgár kulturális befolyás az Alföld néhány pontján. 9 ' 4 Erdély Erdély természeti kincsei, a só és arany meghatározó tényezők voltak a történeti korokban itt élt népek életében. E bányák körül és fő szállítási útvonaluk, a Maros mentén, annak is elsősorban a Marosvásárhely (Tirgu Mures) és Gyulafehérvár (Alba Julia) közötti szakaszánál sűrűsödnek az avarkori csontvázas és hamvasztásos ritusú temetkezések. 95 A viszonylag kisszámú adat ellenére is úgy tűnik, hogy nemcsak a szláv hamvasztásos temetőket, de az avar temetőket is tovább használták a IX. században (pl. Zilah, 9 '' Csicsó 97 ). A hamvasztásos temetőket ritusbeli különbségeik alapján két nagyobb csoportra lehet szétválasztani. Észak-Erdélyben, Kolozsvár környékéig lenyúlóan a Felső-Tiszavidéken megismert halmos hamvasztásos temetkezések terjedtek el (itt szilágynagyfalui (Nusfaláu) csoportnak nevezik) a VIII—X. században. A Maros völgyében azonban már a 7. században megjelennek annak a csoportnak az első sírjai, amelyre az jellemző, hogy a hamvakat urnába, ritkábban gödörbe helyezik, s e hamvasztásos sírok között elvétve csontvázakra is bukkanhatunk (ún. Medgyes (Médias) csoport). E temetkezések 88 LÁSZLÓ, GY.—RÁCZ, I.: A nagyszentmiklósi kincs. Budapest, 1977. 89 SZŐKE, B. M.: A Kárpát-medence a magyar honfoglalás előestéjén. Valóság 79/12. 1—12. 90 Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. Szerk.: HAJDÚ P.—KRISTÓ GY.—RÓNA—TAS A., 1:1. Budapest, 1976. 114., II. Budapest, 1977. LXXX. tábla. 91 SZŐKE, B.: Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit. StudSlav 6 (1960) 75—112.; BÁLINT, CS.: A szaltovo—ma jaki kul. túra avar és magyar kapcsolatairól. ArchÉrt 102 (1975) 52—62. 92 SZŐKE, B. M.: Zur awarenzeitlichen Siedlungsgeschichte des Körös—Gebietes in Südost—Ungarn. ActaArchHung 32 (1980) 181—203. 93 Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba, szerk.: HAJDÜ P.—KRISTÓ GY.—RÓNA—TAS A., 1:2. Budapest, 1976. 179. (Annales Bertiniani 862. adatáról). 94 MESTERHÁZ Y, K.: A Tiszántúl IX.—X. századi bolgár emlékei. FolArch 28 (1977) 157—169. 95 HOREDT, K.: Das Awarenproblem in Rumänien. Studijné Zvesti AUSAV 16 (1968) 103—120. 96 HOREDT i. m. (1968) Abb. 2/3. 97 WINKLER, L—TAKÁCS, M.—PÄIUS, GH. : Necropola avarä de la Cicàu. Acta Musei Napocensis 14 (1977) 269—283.
