Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok II. (A Kárpát-medence IX—X. századi régészeti kutatásának vázlata és fő kérdései)

gombok és ami ugyancsak igen jellegzetes erre a területre, általában pontkörökkel díszített csontnyelű vaskések találhatók még a női sírokban.

22 A férfiak sírjaiban vaskés ill. ún. balti szerkezetű (bőrrel bevont, vasvagy bronzveretekkel, „vasalással" megerősített fa-) tokba helyezett tőr, borotva, egyszerű vas sarkantyú, lándzsa (többször szárnyas lándzsa) és (szakállas) balta a jellemző leletanyag. Ezt a leletanyagot — annak megfelelően, hogy a szerzők milyen történeti oldalról közelítik meg és értelmezik — különféleképpen keltezik: egyesek szerint jórészt a IX. század első felére,

23 mások szerint az egész IX. századra

24 jellemző, legvalószínűbb azonban, hogy a IX. század második felére és a X. század első felére keltezhető.

25 A bizonytalanság oka részben abban is keresendő, hogy éppen a leletanyag köznépi jellege miatt sok rokon ékszerdarab megtalálható úgy a Morva-medencében és az Észak-Kisalföldön, mint a Keleti-Alpok délibb területein, egészen Dalmáciáig lenyúlóan; azoktól való különállását csak e terület sajátos temetkezési szokásai és a tárgyak, ékszerek sajátos összeállítása biztosítja. Dalmát tengerpart, Isztria és a Dráva—Száva köze Az avarok ellen vezetett hadjáratok után 803-ban a frank seregek elfoglalták Isztriát és Dalmáciát is (a tengerparti városok egy részének kivételével, amelyek bizánci uralom alatt maradtak). Az első ismert horvát fejedelem Viseslav (800 körül) volt. A Száva vidéki szláv népek vezetője Ljudevit (810—823), míg Dalmáciában Borna (810—821), lesz; utódaik Mislav ill. Vladislav lettek. A IX. század közepén Tripimir (845—855) került a horvátok élére; fejedelemségének központja a Zrmanje és Cetija folyók közti terület Dalmáciában. Utóda Domagoj lett, aki leginkább kitűnt a horvát fejedelmek közül: felügyelete alatt tartotta az adriai kereskedelmet is és uralkodása végén még a frank függéstől is megszabadította népét. A bizánci segédlettel uralomra került Zdeslav (878—879) után Branimir (879—892) foglalta el a fejedelmi széket. Ö sem a bizánci, sem a frank fennhatóságot nem akarta elismerni, ezért VIII. János pápához írt levelében maga és népe nevében is őt ismerte el felette állónak. Branimirt Tripimir legkisebb fia, Mutimir (892—910) követte, őt pedig fia, Tomislav (910—930), aki kiterjesztette hatalmát észak és kelet felé is, s 925ntől királysággá alakította országát.

26 22 SZŐKE, B. M.: Ein charakteristischer Gebrauchsgegenstand des Ostfränkischen Grenzgebietes: Das Eisenmesser mit Knochengriff. ActaArchHung 34 (1982) 23— 39. 23 FRIESINGER, H.: Studien zur Archäologie der Slawen in Niederösterreich I. Wien, 1971—74. 109—118. 24

TÖRÖK, GY.: Sopronkőhida IX. századi temetője. FontesArchHung Budapest, 1973. 54—62. 25

SZŐKE, B.: IX. századi sírok Sopronkőhidán. Soproni Szemle 9 (1955) 55—68. ld. továbbá 14. és 22. jegyzetet. 20 rövid történeti összefoglalást ld. JELOVINA, D.: Starohrvatske nekropole na podrucju izmedu rijeka Zrmanje i Cetine. Split, 1976. 9—14.; PERÉNYI, J.— ARATÓ, E.: Jugoszlávia története. Budapest, 1966. 8—10.