Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Maróti Éva: Pecsételt római kerámia Zalalövőről — Gestempelte römische Keramik aus Zalalövő

Az 1—13. sz. motívumok carnuntumi párhuzamait a publikálók a II. sz. közepe — III. századra (REINFUSS 1963, 57. o.), a vindobonaiakat az I. sz. végére — II. sz. 1. felére (GABLER 1977, 225—227. o.) keltezték, a Spodnja Nova vas-i I—II. századra datált leletek közt került elő (PAHIC 1978, 223. o.). Az egyik savariai darab az i. sz. 85—140 közt használt, Hámán Kató úti temetőből származik (MÖCSY 1954, 167—190. o.). A 17—18. sz. levelek vindobonai rokona az I. sz. vége — II. sz. 1. felére keltezhető (GABLER 1977, 227. o.). A 25. sz. levél carnuntumi párhuzamát a II. századra datálják (FARKA— GRUNEWALD 1979, 435. o., Abb. 442.). Zalalövői töredékeink is I—II. századi leletegyüttesekből származnak. A bemutatott párhuzamoktól kitűnik, hogy a 15 nyugat-pannóniai lelőhely közül a zalalövői anyag a carnuntumi hoz, a savariaihoz és a vindobonaihoz hasonlít leginkább. A kisebb lelőhelyek közül Donnerskirchen, Spodnja Nova vas, Poetovïo, Felsôpaty, Brigetio és Aquae Iasiae anyaga rokon leleteinkkel. A rokon motívumokon kívül közös jellemzője a zalalövői, savariai, carnuntumi, donnerskircheni, Spodnja Nova vas-i és felsőpatyi daraboknak, hogy nincs, vagy csak 1—2 darabon van fogaskarcolt koszorú. E jellemzők talán egy műhely gyártmányaira utalnak, mely egyaránt működhetett, a három település bármelyikében. Sala és Savaria mellett szól a darabok nagy száma, ezen kívül Savariából két, pecsételt motívumok előállítására is alkalmas agyagpecsétlő is ismeretes (NAGY kézirat 51. o, Abb. 149., HNM 1861. 17. — 2 db; BÖNIS 1977, 109. o. Abb. 2,8., 137. o.). A nyugat-pannóniai csoport elterjedési területén még Vindobonában tudunk műhelyről, melynek létét a leletek nagy száma mellett kemencék (MÖCSY 1954, 187. o.) és egy pe~ csétlő bizonyítja (KENNER 1911, 144. b. o. 39. kép = NAGY kézirat 50. o. = GABLER 1977, 226. o. K 156., HMW Inv. Nr. MV 1380.). A szintén a nyugat-pannóniai csoport egyik lelőhelyeként említett Brigetioban is volt pecsételt edényeket gyártó műhely, melynek gyártmányai azonban nem a ,.nyugat-pannóniai" darabok körébe sorolandók (MARÖTI 1985, 45. o.). Az innen idézett darab nem brigetioi készítmény: vagy a római korban, kereskedelmi úton került ide, vagy pedig téves a lelőhely. Ez utóbbi lehetőséget két körülmény teszi feltételezhetővé: 1. a darab az itt talált többi 35 töredéktől stílusban teljesen különbözik, 2. a tárgy magángyűjteményből került a Magyar Nemzeti Múzeumba. A kutatás által Győrben (Arrabona) vagy környékén feltételezett műhely (NAGY 1942, 258. o.; SZŐNYI 1976, 27. o.) területileg ide sorolandó, de mivel árui még nem ismertek, így csak feltételesen kapcsoljuk ide. Területileg a nyugat-pannóniai csoport elterjedési körzetébe tartoznak a hosszúvölgyi leletek is, melyek a helyi település II. században működő fazekastelepén kerültek elő a kemencék anyagából és betöméséből (HORVÁTH 1981. 28. o, 31. o.). E darabokról azonban keveset tudunk ahhoz, hogy egyértelműen a nyugat-pannóniai csoport körébe soroljuk őket.