Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Srágli Lajos: A magyarországi szénhidrogén bányászat első ötéves tervéhez. Adatok a zalai olajbányászatról
azzal, hogy a népgazdaság — elsősorban az ipar és közlekedés — fejlődése a terv időszakában szükségessé teszi a termelés növelését. Ezt mutatja az 1949. augusztus 10-én — korábban már említett bizottság által — összeállított tervjavaslat függeléke, amelyben azt a lehetőséget fogalmazták meg, hogy az öt év alatti olajtermelés összesen 2 706 500 tonnára emelhető, ha a termelőfúrások számát 65-tel, a lefúrt méterszámot 79 800 folyóméterrel növelik. A félmillió tonnát alig meghaladó mennyiségű többlet-olajtermelés azonban hatványozottan növelte volna a ráfordításokat. A „Függelék" helyesen mutat rá: „A fenti fokozott termelés a mezők élettartamára is káros kihatással van, és amennyiben az újabb kutatások nem járnának a remélt eredménnyel, akkor odavezetne, hogy az 5 éves tervet követő újabb tervciklusra hazai nyersolaj már csak egészen korlátozott mértékben állna a fogyasztás rendelkezésére." Megjegyzendő, hogy az országos terv csak a MAORT üzemeinek termelését szándékozott növelni, az alföldi reményteljes területeken működő MASZOVOL eleve alacsony előirányzatait a „bizonytalansági tényezők" miatt nem változtatták. „Az olajbányászat 5 éves tervé"-nek legértékesebb része az „összefoglalás", mely racionálisan értékeli a lehetőségeket, s egyben bírálja — ugyan nyíltan kimondatlanul — az előző részekben leírtakat. Egyértelműen megfogalmazódik benne, hogy a termelés fokozására mindössze a következő lehetőségek álltak rendelkezésre : fokozni kell a gázvisszanyomást, lehetőleg az összes — az olajjal együtt járulékos anyagként — kitermelt gázmennyiséget vissza kell nyomni a telepekbe; nagyobb mértékben kell alkalmazni a mechanikus (mélyszivattyúval történő) termeltetés módszereit; a termelő kutakat a termelés alakulásának megfelelően állandóan kezelni kell, és gondoskodni az elvizesedés, illetve az elgázosodás megakadályozásáról; állandóan ellenőrizni kell olyan jellemzőket, mint a telepnyomás és a gáz—olaj viszony; törekedni kell a termelési módszerek hatásfokának növelésére, mert 2%-os hatásfok-növelés már kb. félmillió tonnával több kitermelhető nyersolajat jelent. Nyilvánvalónak tartotta azonban a tervet összeállító bizottság, hogy lényeges termelésnövekedés csakis új olajmező feltárásától várható, ezért a lehető legnagyobb mértékben fokozni kell a kutatási tevékenységet. A bizottság kötelességének érezte, hogy felhívja a figyelmet az ország szénhidrogénkincsével való ésszerűbb gazdálkodásra. A számítások szerint a következő ötéves tervciklusban az ország — hacsak nem fedeznek fel egy újabb gazdag olajmezőt — nyersolajból már jelentős behozatalra szorult volna , ezért javasolták tartalékok képzését. Megvizsgálandónak tátották a nyersolaj és nyersolajtermékek exportjának szükségességét, s annak a magyar népgazdaság érdekével való összeegyeztetését. A kőolajjal való takarékosság egyik lehetőségét a feleslegben kitermelt propán-bután üzemanyagként való felhasználásában látták. Javaslatuk: elsősorban az autóbuszokat és a Teherfuvar Nemzeti Vállalat járműveit, valamint minden rossz hatásfokkal dolgozó belsőégésű motort folyékony gáz hajtóanyagra kellene átalakítani. Szükségesnek ítélték a nyersolaj korszerű feldolgozását, belőle nagy oktánszámú benzin és jó minőségű kenőolaj előállítását. Hasonlóképpen felhívták a figyelmet a nagy mennyiségben rendelkezésre álló földgáz hasznosítására, nemcsak tüzelőanyagként, hanem sűrített állapotban motorhajtásra és vegyipari alapanyagként. Itt említenénk meg, hogy a földgáz felhasználásával kapcsolatban létezett is elképzelés
