Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Pintér István: Népi víznyerési módok Hetesben

lafalázat. Ezt a kútfalat egy sor vízszintes, s egy sor állított téglasor alkotja, kötéssel és élére rakva. A falazás a földfelszínig tart, a földet folyamatosan kívülről mellé tömik. Találunk Hetesben olyan kútdobont is, amelyet az égerfatalpra téglából úgy faragtak, hogy törekrostát használtak belső zsalunak, s köré rakták sugár irányba, körbe-körbe a téglákat. Ahogy haladtak a falazással, úgy emelték a rostát egyre feljebb. Az egymásra rakott betongyűrűkből készített bodon esetén csak akkora gödröt ásnak, amekkora a gyűrű mérete. Vagy emelővel helyezik a gödörbe, vagy ásás közben engedik mindig lejjebb, ahogy a föld kikerül alóla. A bodon készítésének számos módja volt, napjainkban azonban csak a betongyűrű bodon kerül a kútba. A felrakott bodongyűrűre, — legyen az fa, tégla vagy beton — kerül rá a már leírt kútkáva és a vödör emelőszerkezete. A telek építményeinek átrendeződése, a gazdálkodás méreteinek változása során új, néha szokatlan helyre kerül a kút (lsd. 2. sz. kép). Ha már nagyon régi, s már nem újítható meg vízhozama, betemetik és új helyet keresnek, de nem messze a már bevált helytől. A telekvázlatokon jól megfigyelhetjük a kút portán elfoglalt régi és új helyét, „vándorlását", amelyet mindkét esetben a ház bővítése tett szükségessé (1—2. sz. telekvázlat). A használatban lévő kutat 5—10 évente ki szokták tisztítani. Ekkor kimerik, vagy újabban kiszivattyúzzák az összes vizet, s a kút fenekéből kimerik az iszapot. Ha a kút vízét javítani akarták, akkor a patakból kavicsot hordtak és a kútba szórták. A kút vízét megrontani nagyon nagy vétek volt, de előfordult haragosok között ilyen is. Volt, aki macskát dobott haragosa kútjába, azonban ha a tettes neve kitudódott, a falu és az elöljáróság megbüntette az illetőt. A kút vízének mágikus megrontására a boszorkányos aszszonyok és némely elbeszélés szerint a „tüzes emberek" is képesek voltak. Ennek módja azonban már erősen kikopott az emlékezetből. A kútban lakó vízikígyóval, békával, a kisgyerekeket szokták ijesztegetni Hetesben. A naptári év ünnepeihez kötődően régebben húsvétkor, locsolkodásnál a kút vízével öntötték meg a lányokat, azonban ez a szokás napjainkra már eltűnt. Az emlékezet sajnos más a kútásáshoz kötődő szokást, hiedelmet nem őrzött meg, ezek is lassan feledésbe merülnek. Az ásott kút értéke és becsülete azonban töretlen. Gyakran látunk Hetesben üres, puszta házhelyeket, ahol csak a régi kút árválkodik évtizedek tanújaként, várva egy új családot, egy új szolgálatot, hiszen a jó kút, a jó ivóvíz maradandó érték napjainkban is.