Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében

Töreky Károly szolgabíró tudósít, kinek bizonyítvány-küldeménye csak március 30-án érkezett meg, akor is hiányosan. ,,Rezi, Karmacs, Vindornya-Fok, Nemesbük, Egregy, Szentandrás, Köveskút, Alsó-. Felső-Kustány, Gyülevész községek részéről többszöri sürgetésre az illető lelkész uraktól a kellő bizonyitványok meg nem érkezvén, fel terjeszthetők nem voltak."

9 1869-ből a keszthelyi, az egerszegi és a letenyei, 1872-ből pedig ugyancsak a keszthelyi kerület összeírói által elutasítottak jegyzéke maradt fenn. A letenyei kimutatás sajnos nem részletező — talán, mert kevés személyről volt szó

10 —, a többi azonban alkalmas az összeírok törvényértelmező tevékenységének megvilágítására. A cenzusok finoman árnyaltakká váltak, minek folyományaként az elutasítások alapjai is változatos megfogalmazást nyertek. Különösen a kézművesek körében találunk sok példát az összeütközére : Keszthelyen a 64 elutasítottból 40 fő volt ilyen. Olyan eset is előfordult, hogy segéd vagy legény jelentkezett, természetesen sikertelenül. Keszthelyen az alapon zártak ki egy férfit, hogy „viselt ruhával kereskedik", egy másikat, „mert napszámos". A hatalomalattiságnak egy, a mai fül számára szokatlanul hangzó indoka fordult elő Cserszegtomajon: Simon Ferenczet 40 éves kora ellenére elutasították, mert „szülői hatalom alatt állt". Tálas János esete valóságos rejtély: az összeírási ív szerint rendelkezett a szükséges 1/4 telekkel, mégsem talált meghallgatásra. A kézművesek körében a leggyakoribb hiányosság az volt. hogy nem dolgoznak állandó segéddel. Horváth Imre kiskomáromi iparos még saját műhellyel sem rendelkezett. Az ugyané faluból származó Verecz Károly és Kis József ellen „bűnvádi kereset van folyamatban". Az is több ízben megesett, hogy a jelentkezők semmiféle cenzusbeli képességet nem tudtak igazolni, illetve a jegyzéken még az sem szerepel, hogy melyik alapján próbálkoztak. Besenyőn Horváth Jánost és Gerencsér Mártont, akik épp a letenyei vásáron tartózkodtak, a személyes megjelenés hiánya miatt hagyták ki; feleségeik, testvéreik megjelenése elégtelen volt. Hasonló sorsra jutott Beczők András is: felesége jelentése szerint Zalaegerszegen egy Sabján nevű tanárnál dolgozott éppen. Bocföldéről heten jelentkeztek bírójukkal a központi választmánynál, állítólag. Nem tudjuk, mi lett velük; annyi bizonyos csupán, hogy Bocföldén nem írták őket össze. Botfán is abban reménykedtek nyolcan, hogy helységük elöljáróit megkérve, ezúton iratkozhatnak fel — reménytelen próbálkozás volt. Az összeírok általában tartották magukat a törvény előírásaihoz. Bakon húsz személytől tagadták meg a feljegyzést: hogy milyen furfangos módon próbálták egyesek kimenteni távollétüket, az néha már a humor határát súrolta — „állítólag 1/2 telkes, de nem tudta a rendeletet — állítólag a fiát küldte az összeírásra — malomba volt, nem jelenhetett meg — az erdőre ment — elment szőlőt metszeni'*, és így tovább. Az egerszegi kerületben Ugriser Mátyás és Markhart József olai lakosok azért maradtak ki, mert „bíró nélkül jelentkeztek". Ennek oka az lehetett, hogy a jelentkezők személyazonosságukat gyakran az elöljá11 ZML. közp. vál. jkv. 1869. március 30. IJ Összesen 12 jelentkezőtől tagadták meg a feljegyzést: Letenyén 2. Borsfán 1, Bánokszentgyörgyön 2, Tolmácson 4, Szentlászlón 3 ilyen akadt.