Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Tar Ferenc: Asboth Sándor, az amerikai polgárháború tábornoka

ill. a bázisra tudja őket szállítani. Gyakran terjesztett elő a hátországba irányuló lovassági támadásokra részletes terveket, elgondolása szerint zaklatni kell a lázadók összeköttetési vonalait. Floridai tartózkodása alatt egy alkalommal vezette katonáit csatába, ez volt polgárháborús karrierje második nagyobb, egyben utolsó ütközete. 1864 szeptemberében egy lovassági egységet vezetett kerülete északkeleti szektorába, hogy újoncokat és lovakat szerezzen, s hogy lázadó különítményeket fogjon el, illetve hogy a fogságba került szövetséges katonákat kiszabadítsa. Mariannánál az ellenséges csapatokkal szemben katonái először megfutamodtak. A második rohamot személyesen Asboth vezette, az elsöprő erejű lovasroham fényes győzelmet eredményezett. Jelentős számú fogoly, fegyverek, katonai szerelvény, szarvasmarha és csempészáru került az északiak kezébe. A csatában Asboth súlyosan megsebesült. Bal karját két helyen roncsolták szét a golyók, egy golyó pedig az arccsontjába fúródott, hogy soha többé nem sikerült eltávolítani. A következő év februárjában jelentkezett újra, hogy átvegye kerülete parancsnokságát. Hadi szolgálataira már nem került sor, 1865. március 13-val érdemeiért tiszteletbeli (Breret) Major-Generállá léptették elő.

33 Augusztusban szerelt le. Earl J. Hess meglehetősen deheroizáló cikkében a következőt írja: „Tiszta szívből huszárember volt. A legjobb akciókat akkor tudta végrehajtani, amikor lovasrohammal vágtatott, tört be ellenséges területekre, ahogyan tette ezt a Pea Ridge-i csata előtt és a Marianna-expedíció folyamán. Feljebbvalói ezt soha nem vették eléggé figyelembe. Ebből kifolyólag Asboth karrierje nagy részét gyalogsági egységek, nagy-földrajzi területek parancsnokságával töltötte. . . A felsőbb katonai pozícióba való felemelkedését Fremontnak köszönhette, annak a széleslátókörű tábornoknak, aki kedvelte az európai tiszteket... (Asboth katonái) hibái inkább elmarasztalást eredményeztek, mint komoly katasztrófát."

34 A polgárháború után, érdemei jutalmaként Grant elnök, a volt fővezér az Egyesült Államok argentínai követévé nevezte ki Asbóthot. 1866 márciusában Washingtonban kapta kézhez a William H. Seward külügyminiszter aláírásával ellátott kinevező iratot. Szerette volna minél előbb elfoglalni állomáshelyét, előbb azonban 1866. június 6-án a ,

.Fulton" nevű hajóval Párizsba utazott, hogy ott Nelaton doktorral, aki Garibaldin is hasonló műtétet hajtott végre, megoperáltassa magát. Augusztus végéig maradt Párizsban. Nelaton, Fouvel és asszisztenseik azonban hiába próbálták több ízben is eltávolítani koponyájából a golyót. 15 év után járt újra Európában. Nem volt messze hazájától. „Haza mehetett volna látogatóba, hisz úgy vágyott teleszívni magát magyar levegővel. De a szabadságharc büszke magyarja legyőzte a szív vágyát. Magyarország még nem volt szabad és független,"

35 ;í:J

VASVARY Ödön: Lincoln magyar hősei. Magyarok az amerikai polgárháborúban 1861—1865. Washington, 1939. 124. 1. M

Earl' J. HESS i. m. 189. 1. i5

KENDE Géza: Magyarok Amerikában. Az amerikai magyarság története 1583— 1926. A Szabadság kiadása, Cleveland, Ohio, 1927. 337—338. 1,