Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Tar Ferenc: Asboth Sándor, az amerikai polgárháború tábornoka
A 3500 menekült közül hitelt adva az ígéreteknek október 21-én 3 ezren tértek haza Magyarországra. Többségüket besorozták a császári hadseregbe. A helyben maradók a hónap utolsó napjaiban hagyták el Vidint, és közel egyhónapos út után érkeztek Sumlóba. Innen február közepén indultak tovább az internáltak (60 fő) a kisázsiai Kütahyába. Itt április 13-án egy katonai laktanyában szállásolták el őket; ez természetesen szigorú katonai őrizetet is jelentett. A kütahyai tábort 1851. szeptember 1-én oszlatták fel. 13 „Végre ütött a közt a fegyelmet fenntartani. Ennek érdekében több hivatalos levelet is írt „Asboth Sándor alezredes és vezérsegéd úrnak". A kütohyai tábort 1851. szeptember 1-én oszlatták fel. 13 „Végre ütött a szabadulás órája. Már kora hajnalban dobpergés és harsonaszó vertek fel álmainkból, hirdetve, hogy a hosszú fogság végéhez értünk; siettünk ez örömteljes hívásnak eleget téve, podgyászainkat málhás lovakra rakni, s a nőket és gyermekeket Tatraszánokban elhelyezvén, magunk pedig lóra szállván Kiutahiát reggel 7 órakor elhagyák. A vidék melyen áthaladánk, csendes és kihalt vala ... "« A menekültek többségéhez hasonlóan a török hatóságok Asboth nevére is kiállítottak egy szultáni menlevelet szeptember 4-én. 15 Kossuthot és társait a „Missisippi" nevű amerikai fregatt vette fedélzetére. 16 Kossuth Franciaországon keresztül szerette volna folytatni útját Angliába, de Párizsból Marseille-ba, a várakozó magyarokhoz III. Napóleonnak ezt megtiltó rendelkezése érkezett. A „Missisippi" magyar utasai Gibraltárban búcsúztak el egymástól; Kossuth és kísérete a „Madrid" nevű angol gőzösön Southampton, a többiek pedig — köztük Asboth is — New York felé hajóztak tovább. * Asboth és társai 1851. november 10-én szálltak partra New Yorkban. A szabadságharc egykori mérnök alezredese igyekezett azonnal munkát keresni az Újvilágban. Az év utolsó hónapjában odaérkező Kossuth támogatásával főmérnöknek New York államban a syracusai csatornaépítéshez kerül, majd a Rocky Mountain ércbányáinak feltárásánál dolgozik. Később egy Dawid Baldvin nevű vállalkozóval társulva felállította Amerika legnagyobb acélkohóját. Meggazdagodni azonban nem tud ebből sem. Társa ugyanis „a cég pénzével megszökik". 17 Ezt követően kinevezik New York város mérnökévé — ő a „A magyar emigratio a török kincstárnak 1851. ápr. végéig 60 millió piaszterbe került, s mivel a konstantinápolyi pénzügyér akkor sem vájkált könyökig a plus-ban — sanyarú arczczal utalványozá a jókora összeget, miből Kossuthnak 9000, a tábornokoknak 4000, a többieknek aránylagosan alászálló több kevesebb piaszternyi havidíj járt Kiutahiában." (Áldor I. i. m. 34. 1.) 14 1. D. napló jegyzeteit idézi Áldor I. i. m. 35. 1. lb Megtalálható : 1849—1866 adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez. Az Asbóth-család irataiból. Bp., Kiadja Ráth Mór 1888. 58. 1. 1Ü A Missisippin utazók névsorát lásd Áldor I. i. m. 38. 1. és Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851—1852. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat, Bp. II. köt. második rész — 1948, 684—686. 1. v SZABÓ László: Magyar múlt Dél-Amerikában (1519—1900). Európa Könyvkiadó Budapest, 1982. 162. 1.
