Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Molnár András: A Zalai 47. honvédzászlóalj felállítása 1848 őszén

A zászlóalj további szervezésének novembertől a legfontosabb, decembertől pedig kizárólagos történeti forrása a zászlóalj parancsnok fennmaradt jegyzőkönyve, ezért a következőkben a legfontosabb részleteit közöljük, az egyéb adatokat a jegyzetekbe utalva át.

59 Zászlóaiji parancsolatok jegyzőkönyve (KIVONATOK 1848. november 5—december 22.) (NOVEMBER 5.) A fegyver és ruhanemeknek jegyzéke, s kitől és hol lett ált vétele kivántatik.

60 Feltételezvén azt, hogy a volt honvédek foglalkozása a közben eltelt 20 év alatt keveset változott (az értelmiségi értelmiségi, a kézműves kézműves, a földműves vagy földműves, vagy szolgáló maradt) a következő volt az állomány megoszlása 1867-ben: Foglalkozás Létszám (fő) Az összlétszám százaléka ÉRTELMISÉGI 29 9,6% KÉZMŰVES 28 9,2% FÖLDMŰVESEK 167 55,1% paraszt 60 55,1% napszámos 91 zsellér 16 SZOLGALÖK 72 23,8% cseléd 35 23,8% szolga 7 kocsis 4 béres 1 fuvaros 2 kanász 2 bojtár 1 pásztor 1 megyei vagy városi szolga 19 EGYÉB 7 2,3% ÖSSZESEN: 303 100,0% ZML. letétek. A sümegi Kisfaludy Emlékmúzeumtól átvett iratok. 1848—1849. 27. sz. „Zászlóaiji Parancsolatok Jegyző könyve". 1848. november 5-től 1849. március 29-ig. 11. (utólag) számozott lap. A jegyzőkönyvben nincs nyoma Perczel november 8-i preventív támadásának. Burits tábornok császári csapatai a stájerországi Friedau előtt gyülekeztek, Perczel célja ezek szétverése volt. Az akció mindössze 18 óráig tartott, és átmenetileg visszavetette az ellenséget. Ez volt az első győzelem, melyet a szabadságharc honvédzászlóaljai arattak reguláris császári csapatok felett (NÓVÁK 137—138. p. és Vajda László—Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc idején = Zalai Tükör, 1974. I. kötet. 1848/49. zalai eseménytörténete. Zalaegerszeg, 1974. 31. p.) (A továbbiakban: Zalai Tükör). Feltűnő, hogy Perczel hadijelentései sem korábban, sem most, sem a későbbiekben nem említik a zalai önkéntesek szereplését (a Közlönyben megjelent egyetlen hadijelentése sem), csupán segédtisztje írja a Kossuth Hírlapja 1848. nov. 14. 117. szám 516. p-n: „a zalai (zászlóalj) hátul az ágyúk fedezésére használtatva..." Valószínűleg december végéig ez lehetett a szerepük, szolgálati beosztásukból is ez derül ki: az ágyútelepeknél állítanak őrséget, (lsd. a nov. 26-i és a december 5-i napiparancsban).