Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Feiszt György: Fejezetek a Gersei Pető család történetéből

A várnagyok névsorának foghíjassága nemcsak az erre vonatkozó források hiányosságából fakad, hanem abból is, hogy nem volt ritka az az eset, hogy az alispáni és a castellanusi funkciót egy személy látta el. Mint látható, amikor Tátika még királyi vár volt, maga a főispán Gersei Pető János is szerepelt várnagyként. A Gersei Petők Rezit és Tátikát örök jogon először Albert, majd I. Ulászló uralkodása idején kapták meg. Ezzel az adománnyal a középkori Gersei Pető birtok a csúcsportját érte el. Mivel pontos számok nem állnak rendelkezésünkre csak a szórványos adatokból kísérelhetjük meg a Gersei Pető birtok nagyságának meghatározását. Kernend vár tartozékai 1403—1404-ben

97 Zala vármegyében: Olaszfalu, Estvánd (vámmal), Henye (vámmal), Gyékényes, Pózva. Vas vármegyében: Olaszka, Kalocsa, Kovácsi. Rezi vár tartozékai 1421, 1427, 1429. években

98 Keszthely mezőváros, Rezi, Zsid, Falud, Tolmád (vámmal), Szövevényfölde, Tolmaj. Tátika vár tartozékai 1438-ban

99 Szántó mezőváros, Vátka, Hidegkút, Kovácsi, Üjbécs, Marcalmelléke (másként Teresnek). Márványkő tartozékait csak térképen közöljük. Felsorolásukat azért mellőzzük, mert a vár a XV. sz.-ban épült a már kialakult birtoktest védelmére és írásos forrás soha nem nevezte a környező falvakat tartozékainak. A birtokok ilyen sommás felsorolása nem sokat mond, de még okleveles adatok vizsgalata is eltérő képet adhat egy birtok értékéről. Szemléletesen mutatják ezt a tátikai uradalom XV. sz.-i adásvételéről fennmaradt dokumentumok.

100 Zsigmond király Tátikát és tartozékait 1426-ban Szentgyörgyi Vince Bálintnak adta 6345 aranyforintért. 1429-ben 8345 aranyért a Marcaliaknak zálogosította el. 1435-ben Zsigmond Szentgyörgyi Vincének kettőezer aranyat visszaadatott, az uradalmat viszont 3100 forintért a Gersei Petőknek zálogosította el. Még ugyanabban a hónapban Ivánka és György korbáviai grófoknak elzálogosította 2000 aranyért. Végül 1437-ben egyszer 60 majd 460 forintért ismét a Gerseiek kapták meg. Nem nehéz belátni, hogy a felsorolt értékösszegek bármelyike önmagában nem volna elegendő Tátika és tartozékai értékmeghatározásához. Sokkal többet elárul a zálogbavételek alkalmával a bérbevevő által kifizetett készpénz összege. A Gersei Petők esetében az, hogy képesek voltak 3000 aranynál többet lefizetni a mindig pénzszűkében lévő királynak. Ezt főleg akkor tekinthetjük jelentős ténynek ha figyelembe vesszük, hogy a 97

CSÁNKI Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, I—

III. (Bp. 1890—1913. III. 12. o. Továbbiakban: Csánki). 9S

CSÁNKI: III. 14. p. "CSÂNKI: III. 17. p. 100 BÉKEFI: 300—301. p.