Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Petánovics Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése.

Gyűjteménykorlátozás alá esnek a teljesnek mondható tárgycsoportok is. A teljesség nem azonos a lezártsággal. Egyszerűen arról van szó, hogy a hasonló korú és formájú tárgyak felesleges szaporításától nem várható már új tudományos eredmény. Természetesen ezeket a csoportokat sem szabad mereven kezelni. Ebbe a körbe tartozik a kenderfeldolgozás eszközkészlete, s a kerámia anyag. Nagykanizsa és Keszthely esetében korlátozás alá esik a textil-, s ezen belül a viseleti anyag. Ez esetben is különbséget kell tennünk a női és a férfi viselet között. Az előbbi jól felgyújtott (bár az élő viselet alakulását nyomon kell követni), az utóbbi hiányos, nem figyeltünk eléggé rá. Nagy általánosságban a fenti csoportok azok, amelyeknek gyűjtését csak akkor érdemes folytatnunk, ha olyan eltérő típusra, vagy különleges (történeti, esztétikai) értékű tárgyra bukkanunk, amely gazdagítja, vagy teljesebbé 'eszi addigi tudásunkat, gyűjteményünket. A javaslat közös megállapodás eredményeképpen született, de hangsúlyozni szeretném, hogy semmiképpen sem kívánjuk korlátozni a muzeológus dönlési jogát. A javaslat csupán arra int, hogy a múzeumi érdekeket figyelembe véve erősen szelektáljunk vásárlásaink során, gazdálkodva pénzünkkel, a raktározási adottságokkal és az együttműködés lehetőségeivel. Az évenként előre ütemezett gyűjtési tervek lehetővé teszik, hogy a negyedévenként esedékes megbeszéléseinken tájékoztassuk egymást vásárlásainkról, kiállítási (s ezzel kapcsolatos kölcsönzési) terveinkről, a raktározás, s a restaurálás gondjairól. Az együttműködés azonban nem merül ki a tárgyi anyag teendőivel, hanem igyekszik összefogni a kutató-feldolgozó munkát is. Kettős szempont vezet bennünket: egyrészt támogatjuk az egyéni kutatási témákat, másrészt clyan közösen végzett feladatokat kell megoldanunk, amelyek fontosak Zala megye néprajzi arculatának teljesebb megismeréséhez. (Pl. néprajzi csoportok-, szokásanyag-, életmódkutatások, s végül Zala megye néprajzának megírása.) Azonban a hosszabb távra szóló tervek (mint amilyet 1981-ben is készítettünk) mindaddig illuzórikusak, kudarcra ítéltek, amíg a megyei múzeumi hálózatban három néprajzos dolgozik, s közülük különböző okokból kiválik egy vagy kettő. Több éves programokat csak akkor tervezhetünk s végezhetünk el, ha kialakul egy olyan — legalább 3—4 főből álló mag — amelyik hosszabb távon vállalja az együttműködést. Éppen emiatt nem tértünk ki a múzeumok néprajzi adattári-, s fotóanyagára, pedig ennek ismerete nélkül lehetetlen kitűzni a jövőbeni kutatások témáinak fontossági sorrendjét. A felmérést természetesen szeretnénk elvégezni egy későbbi időpontban. Akkor, amikor mindhárom múzeumban adottak lesznek a személyi feltételek ahhoz, hogy ne csak terveket készítsünk, hanem meg is valósítsuk azokat. Erőnket azért először a gyűjtemény felmérésre összpontosítottuk, mert ez olyan meglévő állapotot és tovább lépési lehetőséget jelent, amely mindenkor f

ámpontot, segítséget nyújt a szakembernek, és célkitűzését nem érinti a személyváltozás sem. Az összegezésnél szólnom kell a tárgyak raktározásáról is. Raktáraink zsúfoltak, s együtt tároljuk a textilt, a fát, a vasat, a kerámiát. Ez az állapot hátráltatja az amúgyis évekkel lemaradt restaurálási, konzerválási, fertőt-