Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Petánovics Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek elemzése.

helyük szerint.

2 A gyűjtemény csoportok rövid jellemzése pedig módot adott arra, hogy bizonyos korlátokat állítsunk egyes tárgycsoportok számbeli növelése elé. A nagykanizsai anyag felmérését Kerecsényi Edit, a zalaegerszegit Winkler Ferenc végezte el, a térképet Ágh Pálné rajzolta. Munkájukat ezúton is köszönöm. II. A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeinek története 1949-ig A három zala megyei múzeum történetében sok hasonlóság van. Mindhárom múzeum alapításának gondolata időben közel egymáshoz, a 19. század végén, 20. század elején vetődött föl — hasonlóan a többi magyar városéhoz — a mert a közművelődésben megnyilvánuló osztrákellenesség, s nem utolsó sorban a milléniumi láz hatására ekkor érlelődött meg múltunk értékeinek, s azok megőrzésének fontossága. Azonban ez a láng a legtöbb helyen szalmalángnak bizonyult mihelyt anyagi áldozatokra került sor. Egymás után kudarcot vallottak országos és megyei szinten is a meghirdetett gyűjtőakciók. Csak azokban a városokban lett életképes a mozgalom, ahol akadtak olyan lelkes és tekintélyes férfiak, akik egyéni erőfeszítéseikkel, befolyásukkal, gyűjteményeik közre adásával kiharcoltak a város vezetőségétől néhány, múzeumi célra felhasználható helyiséget. így alakult meg Keszthelyen is 1897-ben a Balatoni Múzeum Egyesület, 1898-ban a Balatoni Múzeum, amelynek vezetői — dr. Lovassy Sándor, dr. Csák Árpád és Sági János — polgári foglalkozásuk mellett minden szabad idejüket és energiájukat a természettudományi, régészeti és néprajzi kutató munkának, gyűjtésnek szentelték. Újságcikkekben, nyilvános és magánlevelekben élesztették, s tartották folyvást ébren a közvélemény figyelmét, és sulykolták az olvasókba a múzeumi gyűjtések fontosságát, egyben segítségüket is kérve. A keszthelyi néprajzi gyűjtemény megteremtése szerencsésebben indult, mint a megye másik két városában. Sági János nemcsak kedvelője, de értőszemű kutatója is volt a népi emlékeknek. 1905-ben kiadta ..Néprajzi kincseink gyűjtése" c. munkáját, amely rendkívül modern szemléletről tanúskodott abban a korban, amikor a gyűjtők többsége csak a népművészet, vagy az ősinek tartott foglalkozások iránt érdeklődött, s közben elkerülte a figyelmét a parasztság valódi élete, s problémái.

3 1902—1910-ig, elköltözéséig vezette a múzeum néprajzi osztályát, s közben nemcsak adakozásból, hanem tudatos programként sok tárgyat szerzett. Legszebb darabjai a pásztorfaragások, a céhemlékek, a céhkorsók voltak. Felbecsülhetetlen értékű fényképanyagát ma is őrizzük. E felvételek nagy részét, s az általa gyűjtött népművészeti tárgyak fotóját tette közzé a Malonyay Dezső által szerkesztett ,,A magyar nép művészete" c. sorozat 2. és 3. kötetében.

4 3 SÁGI János: Néprajzi kincseink gyűjtése. (Keszthely, 1905.) Munkásságát VAJKAI Aurél méltatta: Emlékezés Sági Jánosra (1874—1938). (In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 5. 1966.) 5—18. p. '

l MALONYAY Dezső: A balatonvidéki magyar pásztornép művészete. (Bp. 1911.) A dunántúli magyar nép művészete. (Bp. 1912.) E kötetekben nemcsak a fényképek, hanem a szövegek egy része is Sági János munkája.