Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek

1860 körül szőhette valamelyik kiskanizsai vagy muraközi takács. A széles hím fő motívuma a horvát, s a hetési szőttesekével rokon. 67.9.1 „Halottas lepedő vége", Felsőrajk (15. kép/2) Pamutos lenvászon. A 14,5 cm széles fölszedett hímű betétet egy szélesebb középső hím, tőle jobbra s balra keskeny fölszedéses, piros vetülékfonalas sávok valamint egy-egy saját színében hagyott ill. piros, sávolyos szövésű mintázat díszíti. Két és fél szélből áll. A hozzáöitögetett kétszeles, toldással szélesített vászondarabot két sor „babszemes" subrika díszíti. Végén fehér vert csipke. 34x144,6 cm. A simán szőtt lepedőrészt levágták. Már 1890-ben használták ravatal oldalának takarására. Sokszor kölcsönadták ismerősöknek is ravatalozáshoz. 72.31.2 „Halottas lepedő vége", Kerkaszentkirály (15. kép/3) Háziszőttes vegyesvászon lepedőhöz díszítő öltésekkel varrták hozzá a há*rom takácsszőtte — egyenként 24,5 cm széles darabból s két keskeny szőttes csíkból egymáshoz toldott — meggypiros fölszedéses sávot. Közülük a két szélső „hárslevelű" mintázatú, a középső „koszorús". Az alapmotívum megismétlődik a két keskeny toldáson is. Széléhez fehér gyári csipkét varrtak. 177x30,5 cm. ( A háromszeles lepedőt Kondákor Juli, a hímes részt a letenyei Mikó Lakács szőtte 1910 körül. Dupla Margit-öltéssel varrták a lepedőhöz. 70.5.1 „Halottas lepedő", Nagykanizsa (16. kép/l) Anyaga vegyesvászon két szélből egymáshoz öltögetve. Dísze 67 cm szélességben váltakozva ismétlődő három széles és három keskenyebb, bordó fölszedéses, hímes sáv. A szélesekben „csillagok, rózsák és nefelejcsek" ismétlődnek, s ezek duplán fölvert, „fogazott" szélmintájának változatai alkotják a keskenyebb hímeket. A köztes fehér felület is duplán fölszedett. 244x155,6 cm. Kiskanizsán szőtték 1934-ben. A megrendelő két egyforma darabot készíttetett, mert a ravatal két oldalára szánta őket. 75.14.1 „Halottas lepedő", Miklósfa (16. kép/2) Láncfonala házilag durván font kender pamutvetülékkel. Lazán szövött, két szélből összeöltögetett. Egyik végén váltakozva ismétlődő két keskenyebb és két széles bordó, fölszedéses hím. Az utóbbi mintája szembenéző madaras. Horgolt csipke szegélyezi. 219x152 cm. Hazsalics József szőtte párban 1900 körül. A csúcsikás „turcsec" szélminta horvát hatásra vall. IRODALOMJEGYZÉK BÁLDY BELLOSICS Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén. (Baja, 1968.) BOROSS Marietta: A takácsmesterség titkosabb művei... (Ethnográphia, 1962.) 324—337. p. K. CSILLERY Klára: Magyar népi grafika. (Néprajzi Értesítő, Bp., 1971.) 63—81. p.