Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Kerecsényi Edit: Dél-zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek

csillag-, rózsa- és nefelejcs motívum ismétlődik — valamint kevés dupla fölverés. 157x152 cm. 1934-ben kelengyébe szőtték Eszteregnyén vagy Rigyácon, mert Kiskanizsán már nem volt takács. 70.5.3 „Lakodalmas abrosz", Nagykanizsa (9. kép/2) Anyaga vegyesvászon, két szélből egyszerű öltésekkel összevarrva, öt azonos „körösztös és fás" mintájú hím díszíti. 144,5x150,6 cm. Használati adatok, mint az előbbinél. 74.40.2 „Karácsonyi abrosz", Hahót (10. kép/l) Anyaga vegyesvászon. Két szélből varrták össze apró és sűrű Margit-öltésekkel. Dísze öt azonos mintájú rózsás és szegfűs fölszedéses sáv. Az egyik sarokban rózsaszín és világoskék pamutfonállal apró keresztöltésekkel varrt D. L. monogram. 135x143 cm. Egy Hajas nevű takács szőtte 1920 táján. 75.17.2 „Karácsonyi abrosz", Miklósfa (10. kép/2) Len láncfonállal és pamut vetülékkel készült. A két szél. sűrű és apró Margit-öltéssel összevarrva. Egész felületét ismétlődő mintázatú, —• Dél-Zalában igen ritka — fehér pamutos fölszedés borítja. Két végét négy—négy keskeny, bordó sáv és tűzőöltéssel hozzávarrt, pamutvászonból készített rojtozás díszíti. 159x115 cm. Egykori nagygazda házából származik. Már 1890 táján is ez volt karácsonykor a „második abrosz". KOSÁRRUHA, „PASZITOS VÉKARUHA", „VÉKARUHA", „SZAKASZTÓRUHA" Az 1920-as évekig a zalai parasztkelengye elmaradhatatlan tartozéka volt a fej- és karkosarak letakarására szolgáló, valamint a kenyérsütéskor használt többféle méretű és cifrázású vékaruha. A legnagyobbakkal és legszebbekkel a gyermekágyas asszonynak és családjának vitt — tyúkhúslevessel, mártással, főtthússal telt edényekkel és süteményfélével púposán megrakott — terjedelmes fejkosarat, a „paszitos vékát" fedte be a komaasszony vagy rokon. Egyes vidékeinken a keresztelőig háromszor is vittek paszitát az éppen szokásos ételekkel és süteményekkel. A vékaruhát mindig többféle hím díszítette. A legszélesebb, a középhím a véka tetejére került. Tőle jobbra és balra egy-egy keskeny, majd ismét szélesebb fölszedett sáv követte egymást szimmetrikusan. Ha a széles hímek azonosak voltak, különleges vagy kettőzött szegélymintával hangsúlyozták ki a középső centrális jellegét. Aki fejvékával vagy karkosárral vásárra, piacra ment, vagy ebédet vitt a mezőre, az is efféle — bár rövidebb és szerényebb díszítésű — kendővel fedte azt le. (Változatlanul ügyelt azonban arra, hogy a középhím érvényesüljön.) Közülük a régebbiek két végét — miként a törülközőknél — kirojtozták, az újabbakat azonban kézzel vagy varrógéppel szegték be.