Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Szőke Béla Miklós: Kora-középkori tanulmányok. I. (A Kárpát-medence 9—10. századi régészeti kutatásának vázlata és fö kérdései)

a szláv (vagy szláv eredetűnek hitt) vonásokat hangsúlyozzák ki, alábecsülve a korábbi avar, és az újabb frank hatásokat, befolyást. Morva medence A nemzeti büszkeségből gyakran nagymorva birodalomnak nevezett nagymorva fejedelemség, Nagymorávia {tiEyahj Mooaßia) — Konstantinos Porfyrogennétos DAI 13. §) a frank—avar háborúkat követő hatalmi, politikai átcsoportosulások eredményeként jött létre a 9. század elején, első negyedében. Törzsterülete a Morava folyó medencéje, legnagyobb kiterjedésekor (Szvatopluk fejedelemsége idején) pedig hozzá tartozott a Cseh-medence egy része is. Ugyancsak a fejedelemség részét alkotta a 830-as évektől kezdve (Pribina elűzése után) a Kisalföld északi fele, az ún. nyitrai fejedelemség. A morva fejedelemség vezetői a dinasztiaalapító Mojmír (818—846), Rasztiszláv (846—870). Szvatopluk (870—894) és II. Mojmír (894—906) voltak. A 9. század elején létrejött sajátos szerkezetű korafeudális államalakulat

15 mélyrehatóan átformálta a morva-szlávok társadalmi, gazdasági életét, kulturális arculatát. E formálóerő jelentőségének felismerését tükrözi a kora-középkori régészeti leletanyag kronológiai szakaszainak újabban bevezetett elnevezése: nagymorva-kori, nagymorva-kor előtti és utáni periódusokra osztották a 6.—11. századi időszakot. E periódusok megfelelnek a korábban általánosan, de még ma is használt ún. sáncvár-időszakoknak (doba hradistní, Burgwallzeit). J. Eisner a régibb sáncvár-korszakot 550—850, a középsőt 850—950, az újabb sáncvár-korszakot 950—1150 közt állapította meg. J. Poulík négy fázist különített el: az I. 500—650, a II. 650—800, a III. 800—950, a IV. pedig 950—1150 közti ideig tart.

16 A nagymorva-kor kezdetét legszembeötlőbben a temetkezési szokások megváltozása jelzi. A 8—9. század fordulóján jórészt megszűnt a hamvasztásos rítusú temetkezés, helyette a csontvázas temetkezés terjedt el. E rítusváltozás okát egyesek avar hatással magyarázzák,

17 mások a kereszténység terjedésével kötik össze,

18 újabban pedig nem egy okot neveznek meg, hanem több tényező együttes hatását, és egy új társadalmi rendszer születésének egész feltételkomplexumán belül keresik a kiváltó tényezőt.

19 A 9. század első felében még jellemző volt, hogy egy-egy központi sír köré temetkeztek, a század második felében azonban már sorokba rendezték a sírokat, melyek tájolása többnyire Ny—K volt. Ugyancsak sorokat alkottak a templom körüli temetkezések is.

20 15 GRAUS, F.: L'Empire de Grande

—Moravie, sa situation dans l'Europe de l'époque et sa structure intérieure, in: das Großmährische Reich. Praha, 1966. 133— '219.; HAVLiK. L. E.: Morava v 9.—10. století. K problematice politického postavení, sociální a vládní struktury a organizace. Studie CSAV 7. Praha, 1978. 16 POULÍK, J. : Staroslovanská Morava. MonArch I. Praha, 1948. 14., obr. 1. 17 POULÍK, J. i. m. (1948) 71.; PREIDEL, H.: Slawische Altertumskunde des östlichen Mitteleuropas. Gräferling bei München, 1960. 123. 18

CERVINKA, I. L.: Slované na Moravé a rise velkomoravská. Brno, 1928. 137.; HRUBY, V.: Staré Mésto — velkomoravské pohfebisté „Na valach" MonArch III. Praha, 1955. 323,; CIBULKA. J.: Velkomoravsky kostel v Modré u Velehradu a zacátky kfestanství na Moravé. MonArch VII. Praha, 1958. 193—197. 19 DOSTÁL, B.: Slovanská pohfebisté ze stfední doby hradistní na Moravé. Praha, 1966 (továbbiakban: Dostál, 1966) 12. S0 DOSTÁL, 1966. 13—15.