Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Foki Ibolya: Az

megemlítenünk, amit súlyosbított az 1870-es években kibontakozó dekonjunktúra. A lecsúszott nemesi egzisztenciák elégedetlensége, a tönkrement iparosok és a volt jobbágyok megélhetési gondjai érveket szolgáltattak a felgyülemlett nehézségekért kizárólag a zsidókat okoló antiszemita nézetek terjesztéséhez. A galíciai bevándorlás ténye és az európai országokban fellépő zsidóellenesség pedig hozzájárultak a kibontakozó mozgalom megerősödéséhez. Az 1880-as évek elejént már nemcsak a 12 Röpiratban, hanem Verkovay Gyula lapjában, a Függetlenségben is helyet kaptak szélsőséges hangnemben írt cikkek. Az egyetemi hallgatók egy csoportja 1881 februárjában támogatásáról biztosította Istóczyt és a felsőoktatási intézményekben zsidóellenes intézkedéseket követelt. Ugyanez év őszén a vasvári kerület katolikus papjai kérvényt nyújtottak be a képviselőházhoz a zsidók egyenjogúságát biztosító 1867/XVII. tc. eltörlése érdekében. Szatmár megye közgyűlése pedig 1882 tavaszán feliratban kérte a kormányt a galíciai zsidók beköltözésének megállítására.

6 Mindezek a körülmények elősegítették, hogy a tiszaeszeiári Solymosi Eszter 1882. április 1-i eltűnésére alapozva fel lehetett építeni a rituális gyilkosság václják. A vád kivizsgálása, ezt követően pedig a per lebonyolítása kellő légkört teremtett az antiszemita eszmék széles körben való hangoztatásához és Istóczy hívei befolyásának növeléséhez. A kormány hiába határolta el magát mindenfajta antiszemita megnyilvánulástól, konkrét intézkedések hiányában nem tudott hathatósan fellépni a zsidóellenes uszítással szemben. Vidéken is terjedt az Istóczyék nézeteit propagáló ponyvairodalom, a Tiszaeszláron történtek kivizsgálásáról rendszeresen tudósították a közönséget, az agitáció — melynek egyik fő követelése továbbra is az emancipáció eltörlése maradt — a parlamenten belül és azon kívül egyaránt erőteljesen folyt. Heves inegye 1882 nyarán a sajtószabadság megsértésére hivatkozva tiltakozott az antiszemita irodalom Tisza Kálmán által elrendelt elkobzása ellen," ősszel pedig Pozsonyban, majd ezt követően a környező községekben (Cseklész, Récse, Szentgyörgy, Ivánka) is lázadások törtek ki,

0 aminek következtében több zsidó család eltávozott az országból. Ügy tűnt tehát, hogy Istóczyék sikeresen haladnak kitűzött céljuk megvalósítása felé. A nyíregyházi törvényszék a vérvád ügyében 1883. augusztus 3-án felmentő ítéletet hozott, ami a zsidóellenes propagandával megtévesztett emberek felszított hangulatának lecsillapítására már nem volt elegendő. A per hivatalos lezárása kiindulópontja lett az országszerte kirobbanó zavargásoknak. Pozsony és a főváros után vidéken is erőszakos cselekedetekben öltöttek testet a zsidóellenes érzelmek. Az első zendülések Zólyom, Sopron és Somogy megyében voltak, majd Zala megye következett. Megyénk nem tartozott az izraelita vallásúak által sűrűbben lakott területek közé. Az 1881-es népszámlálás adatai szerint a megye 359 984 főnyi népességéből 13 724, vagyis 3,8% volt zsidó. Az országos átlag 4,7%. 0 KUBINSZKY, 1963—64. 114—115. p. 7

Uo. 120. p. 8

Uo. 118. p.