Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Foki Ibolya: Az

valami okból elhárított magától, vagy valami okból nem vett észre . . . így alakult ki és vált aránylag nagy mértékben tipikussá a zsidóságban egy magatartás, mely minden megnyíló, ki nem aknázott és észre nem vett gazdasági és emberi lehetőséggel szemben állandó beidegződéssé, szinte társadalomerkölcsi kötelességgé tette az állandó készenlétet, a lehetőségekhez való gyors, racionális alkalmazkodást... s az emberi lehetőségek racionális formáinak, különösen a legracionalizáltabb lehetőségnek, a pénznek a tudatos értékelését és a vele való otthonos bánást. . . Az újkortól kezdve a kapitalizmus és a kezdődő pénzgazdálkodás egyik sajátos jellemző vonása éppen az, hogy a lehetőségek racionális kezelését mindinkább a társadalmi és gazdasági élet alapvető törvényévé teszi.. . Ebben a helyzetben a kapitalizmusnak az a vonása, hogy a gazdasági lehetőségek racionális kezelését veszi ,,természetes"-nek, az előző, feudális gazdasági rendhez képest előnyösebb helyzetet jelentett a zsidók számára. .. Ez magyarázza, hogy olyan váratlan gyorsasággal fel tudták fogni és magukévá tudták tenni a boldogulás modern, kapitalisztikus módszereit, ugyanakkor, amikor az európai társadalom, melyből ez a kapitalizmus kinőtt, nem kis részében, sok helyütt többségében a kapitalizmus alapelveivel szemben továbbra is idegen maradt."

1 Az ipari forradalom elterjedése, a polgárosodás folyamata az európai országok többségében társadalmi összeütközésekkel járt. Ezzel Magyarországon is számolni kellett, itt azonban a korábbi évtizedek mozdulatlanságához képest a hanyatló nemesi rétegek szemében túlságosan gyorsnak és erőteljesnek tűnt a vállalkozói szellem térhódítása és ezzel együtt egyes zsidó családok felemelkedése. A birtokos osztály helyzetét súlyosbították az 1870-es években fellépő gabonaértékesítési nehézségek, amelyek hozzájárultak az agrárius mozgalom kibontakozásához. A mezőgazdaság fokozott védelmét sürgetők követeléseiben a túlságosan nagy haszonhoz jutó kereskedelem és a spekuláció bírálata, a nemzetfönntartó földbirtok és az idegennek tekintett elemek kezében fölhalmozódó ,,mobil" tőke szembeállítása, az agráriusok eredeti szándékától függetlenül, érveket szogáltatott azoknak, akik a polgárosodással együttjáró gazdasági és társadalmi változások összes hátrányos következményeiért, a vállalkozásokban, valamint az új iparágak és szolgáltatások elterjesztésében játszott meghatározó szerepük, illetve a gazdasági élet bizonyos vezető pozícióinak elfoglalása miatt, kizárólag a zsidókat tették felelőssé. Vezéralakjukat Istóczy Győzőnek hívták, aki 1872-től a Vas megyei vasvári járás szolglabírói tisztségét töltötte be. Ugyanakkor a rumi kerület országgyűlési képviselővé választotta. Saját bevallása szerint egy személyes sérelem váltotta ki zsidógyűlöletét.

2 1875. április 8-án kormánypárti képviselőként mondta el első zsidók ellen uszító beszédét. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy egy „roppantul veszedelmes irányzat", a judaizmus van terjedőben, amely a keresztény társadalom bomlasztására tör és „tyrannisztikus" elveket vall. Követelte az állam fellépését a zsidók további bevándorlása ellen és felvetette a nem zsidók „önvédelmi mozgalmának" megszervezését.

3 Az e tárgyban beadott interpellációját a kor1 BIBÓ, 198—199. p. 2 VENETIANER, 324—325. p. 3 KUBINSZKY, 1963—64. 110—111. p.