Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Halász Imre: Zalaegerszeg mezőváros írásbelisége a XIX. század első felében
Az egyéb — nem jegyzőkönyvi — iratok közül a városi inventáriumot, 24 tűzvédelemmel, tűzkárral, 25 katonatartással, 26 elrendelt összeírásokkal kapcsolatos iratokat tették el elsősorban az archívumba. A mezőváros levéltárában nagy számban találhatók végrendeletek, cserelevelek, osztálylevelek és peres ügyek, melyek 1850 után a frissen megszervezett járásbíróságokhoz kerültek. Az 1715-ös 27. tc. alapján az a végrendelet volt a hiteles, amit a mezőváros állított ki, ezért itt helyezték el a felek a számukra rendkívüli jelentőséggel bíró iratokat. 27 V. A XVIII. században esetleges, — inkább gazdasági és jogszolgáltatási jellegű — korlátozott mértékű írásbeliség mellett a XIX. század első felében egyre tökéletesedik a mezővárosi hivatalszervezet és adminisztráció, bár az írásbeli ügyintézés még nem szabályozott, jobbára a nótárius tehetségétől, adminisztrációs érzékétől függ. Bizonyos módosítások megfigyelhetők ugyan, de a mezőváros a szerinte jól bevált adminisztrációs hagyományokat követte. A XIX. század első felében kiteljesedik, több irányúvá válik az adminisztráció, de a szóbeli ügyintézés még mindig jelentős. Lényeges fejlődés, hogy egyidőben különül el Zalaegerszegen — s valószínűleg a megye más mezővárosaiban is — a gazdasági és igazgatási jellegű adminisztráció, melynek korszerű formája majd évtizedekkel később a rendezett tanácsú város szigorúan szabályozott ügyvitelénél fog jelentkezni. VI. A mezőváros adminisztrációjához szervesen hozzákapcsolódik pecséthasználata is. A mezőváros kiadványain a XIX. század elején négy pecsét tűnik fel, méghozzá egyidőben, minden rendszer nélkül, párhuzamosan használva. A pecsétek mindegyike betöltötte a zárópecsét és a hitelesítés funkcióját is. Sem a pecsétek készítőiről, sem a pecsételés gyakorlatáról ezideig nem kerültek elő források, nem tudjuk, hogy ki. vagy kik őrizték a pecséteket, pedig ez éppen az egyidőben előforduló több authentikus pecsét miatt érdekes lenne. A mezőváros pecsétjei a város templomának védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázolják összes attribútumaival. Az 1. és 2. ábrán látható pecsétek a XVII. század végén, vagy a XVIII. század elején készülhettek, amikor a város még abban a hiú reményben élt, hogy szabad királyi városi rangot kaphat, így SIGILLUM CIVITATIS EGERSEGIENSIS körirattal vésették meg a pecsétjét, de az is lehet, hogy a város elöljárói nem tudták mi a különbség a „CIVITAS" és az „OPPIDUM" között. 24 ZML. V. 1601. 372. 25 ZML. V. 1601. 374, 380, 391, 392, 398. 26 ZML. V. 1601. 383. 27 DEGRÉ Alajos: Az irat, mint perbeli bizonyító eszköz fejlődése a feudális Magyarországon. (In: Magyar Herold I. Budapest, 1984.) 289. p.
