Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
Bilkei Irén: Ujabb római kőemlékek Zalából
az I. század második felére datálható.'' Madáralakok ismerhetők fel még két II. századi szombathelyi sírkő timpanonjában is. 7 Sztélénk felirata is igen kopott. (2. kép) Rekonstrukciós kísérletünk nem sok eredménnyel járt. A betűket gondosan és szépen faragták, a formulák és rövidítések a sírfeliratkészítésben gyakorlott kézre vallanak. ]IAI / ]ni an(norum) XXX / ]NTP pos(uit) / [Vib]unnium (?) / [Va]lerium (?) IXTPI / A felirat 4. és 5. sorában két nevet ismerhetünk fel. A 4. sor kiegészítéseként [Vib]unnius-t javasolnék. Az -unnius végű nevek 8 közül a Tunnius, Runnius, Munnius, Dunnius mindegyike rövid, nem tölti ki a rendelkezésünkre álló sort. Számításba jöhetne még az Aedunnius, Ligunnius és a Vibunnius, de ez utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek. A név Pannoniából egyébként is ismert peregrinus gentilicium, 2 emonai feliraton is szerepel." Kapcsolatban áll a Vibius nomennel, ami Észak-Itáliában gyakori. 10 Zalából is ismert ez a családnév, Vibia Firma olvasható a fentebb már említett zalabaksai sírkő feliratán. 11 Feliratunk utolsó sora valószínűleg a [Vajlerius nevet tartalmazza. Ez, a dunai provinciákban rendkívül elterjedt gentilicium nem szolgáltat itt ugyan új adatokat^ de egy másik hasonló sírkövet (lelőhelye Becsehely) éppen egy Valerius család állíttatott. 12 Ezek az italikus családok — kereskedők vagy Veteránok leszármazottai — az I—II. század folyamán állíttatták azokat a szép steier márvány sztéléket, amelyeket Zalában több helyről is ismerünk: Bagodvitenyéd, Magyarszerdahely, Becsehely, Zalalövő, Zalavár, Zalabaksa. l:} Ezek valószínűleg poetovioi kőfaragó műhelyek termékei és nem nehéz közéjük beilleszteni fentebb, tárgyalt kövünket is. Hasonlóan a többihez, ez is az I. század vége—II. század vége közti időszakból származhat. 1 '' Végül szeretném azt a feltevést megkockáztatni, hogy a sírkő eredeti lelőhelye Zalalövő lehet, onnan hurcolták el és építették be a zalaszentgyörgyi gótikus templomba. A két falu csak kb. 8 km-re van egymástól. Vándor L. szíves szóbeli közlése alapján tudom, hogy Zalaszentgyörgyön eddig még nem kerültek elő rómaikori leletek. Zalalövő jelentőségét az utóbbi évek kutatásai óta már jól ismerjük, a municipium virágkorából — II. század első fele — jól elképzelhető egy olyan gazdag hamvasztásos temető, amelyből fentebb tárgyalt sírkövünk és a már régóta ismert hasonló kristályos mészkő sztélé —• timpanonjában a Romulust és Remust szoptató anyafarkas ábrázolásával — is származik. 15 b Steindenkmäler Kat. 98. ' Steindenkmäler Kat. 109. és 138. 8 Nomenclator 362. °MÖCSY 1959/161. — Nomenclator 311. 1C MÖCSY 1959/161. U RIU 285. ,2 RIU 289. 1J BILKEI I., A Canius kereskedőcsalád Pannoniában. Zalai Gyűjtemény 16/1980—81. 15 MÖCSY 1976/23—28. — lásd még BILKEI I., Római kövek Zalavárról. Zalai Gyűjtemény 8/1978/23—30., valamint BILKEI L—HORVÁTH L., Noricumi római sírkövek Zalában. Zalai Gyűjtemény 16/1980—81/13—20. 15 RIU 287.
