Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Németh József: Horváth Ádám költői indulása

tulajdonosához való viszonya nélkülözi a teológia ihletettségét.

33 Newton gyakran feltűnik a kor verseiben, már Ányosnál is. Nem feladatom a hatásokat tovább kutatni: a két idézettel csak jelezni szerettem volna, hogy rendkívül nehéz Horváth gondolatrendszerét, de még a szentimentális hatásokat is egyetlen fonálra visszavezetni. Épp ez a tény, hogy Horváth szivacs módjára magába szívta, műveiben tükrözte a korára jellemző gondolatok, törekvések nagy részét —, lehet az egyik oka rendkívül nagy népszerűségének. Ezért terjedtek el szentimentális versei is. Az árvíz-módra szemeiből.. . kezdetű, fentebb emlegetett, énekéről Toldy is megemlíti, hogy ifjú korában hallotta dalolni. Horváth költői indulásának idején irányult a figyelem a dalformára. Az iránta való igény határozottan jelentkezett, klasszikus mintáját, Anakreont is jól ismerik már, de műfaji sajátosságai még alig-alig tisztázottak. Kazinczy, Földi is határozatlanok még a definícióban, majd Csokonai fogalmazza meg hosszabb érvénnyel annak természetét, sajátosságait. Az énekelt vers régi magyar hagyomány: jelen volt a kollégiumi költészetben is. Nemcsak az egyházi ének, a zsoltár formájában, hanem a profánabb nemzeti dalköltészet gyakorlatában is. Épp a kollégiumokban zajlik állandóan a különböző vidékek társadalmi osztályok, sőt nemzetiségek keveredése, így e hagyomány a különböző tájak, társadalmi csoportok ízlésének jegyeit hordozza. Nagyjából ugyanaz figyelhető meg a kéziratos költészetben is.

311 Dalt azonban — ahogy a fogalmat a poétika használja — keveset írt. A dallam csak versalakot jelentett számára, nem mindig egyszersmind valódi dal ihletet — amint Horváth János találóan vette észre/'

0 Sikerültebb dalaiból a már említett A Búcsúzó szerelmes, A szeretettjétől eltiltódott, a De mit töröm a fejemet? az Édes rabság érdemel figyelmet. Történeti szempontból jelentősebbek népies jellegű dalai. Legtöbbször egy népdal kezdősorából indul ki: Adj egy csókot rózsám, kettőt adok érte. Vagy: Sári rózsám! hová mégy? állj meg csak egy szóra! Dalszerűen indul ugyan, de közlő, elbeszélő módra vált át: a daloló szidja kedvese anyját, mert az megzavarta enyelgésüket. A végén azonban eldurvul a hangja. Maga is elégedetlen volt vele: „nem sül úgy, amint akarom, . . . Csakugyan addig is, míg szebb géniuszom érkezik, ezt próbáltam." Nem is tekintette befejezettnek, a Kazinczynak küldött változat két sorral még hosszabb volt, s utána ott volt a sal. jel. De aztán megmaradt a rövidebb változatnál. Mégis fontos, szinte jelképes mű: Faludi kezdeményét folytatja s közvetlenül Csokonai Parasztdala felé vezet. Kimutatható, hogy annak közvetlen mintájául is szolgált. Sőt címét is Horváth versétől vette.'

11 6. Horváth Ádám az 1790-es évek közepén pályája csúcsára jutott. Nemcsak három kötetben megjelent versei érdemelnek figyelmet, hanem eposza, lélek3á

BÍRÓ Ferenc: PHÁ, Csokonai és Newton. (Itk. 1973.) 681. p. 39

STOLL Béla: Közösségi költészet-népköltészet... (Itk. 1958.) 170—176. p. 40 HORVÁTH: i. m. 85. p. •'SZILÁGYI Ferenc: Csokonai művei nyomában. (Bp., 1981.) 606. p.