Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

Németh József: Horváth Ádám költői indulása

A társadalmi-politikai körülmények megváltozása következtében Horváth Ádám már nem dicsőségének, hanem szégyennek érzi, hogy a királyi palota a tudományoknak ad otthont: Hová lett dicsőséged dicső Buda-vára? Ki formátlanított el e csonka formára? Dubranovszkij csúfot tett a Mátyás házábul, Csillagvizsgálót csinált a király lakásábul. (Mátyás palotáján a Spekula) így lesz ugyanaz az esemény Ányosnál, Barcsaynál elvont öröm, Horváthnál politikai-nemzeti búsongás forrása. Igaz, a két vers között 13 esztendő telt el, József korának ellentmondásos, sok vihart kavaró évtizede, a nemesi-nemzeti ellenállás magasra lobbanó (szalma) lángja. Ezek az esztendők bontakoztatták ki megint a magyar hazafias lírát. II. József rendeletei valamilyen módon a haza minden tollforgatásra képes emberének életébe beleavatkoztak. Akár úgy, hogy megnyitották előtte a szabad vallásgyakorlás, a hivatali felemelkedés lehetőségét. Akár úgy, hogy a nyelvrendelettel jogaikban sértette, esetleg a hivatal vállalásában is akadályozta. Volt, akinek jogot adott, másnak a kiváltságok elvesztését jelentette ez az évtized. Minden felbolydult, ráadásul megindult a török háború, 1789-től érkeztek a hírek a francia forradalomról is. A személyes örömök is, a sérelmek is hamarosan a nemzeti ügy rangjára emelkedtek. Ez magyarázza, hogy a 80-as évek közepétől a politikai költészet soha nem látott mértékben fellendült. A megosztott érdekek miatt sokszínűvé vált, az események gyors változása miatt a napi politika fordulataihoz kapcsolódott. Barcsaynak már a „Lengyel—török, moska háború kezdetén" írt versében ott a két elégedetlen sor: ..Bécs pedig magában keresvén nagyságát, Lassanként csorbítja magyar szabadságát." Hamarosan ez lesz a költészet leggyakoribb témája is. Horváth hazafias költészete is rendkívül szorosan együtthalad a politika napi eseményeivel. A következő fél évtizedben szinte egyetlen verse sincs, melyet ne köthetnénk pontosan meghatározott eseményhez, politikai fordulathoz. A hazai változások megítélésében alig marad el Feketétől, Batsányitól. Figyel Párizsra is: nem vigyázó, reménykedő szemmel ugyan, de nem is félelemmel, még kevésbé gyűlölettel, inkább tétova várakozással.

M Érdekes, hogy a minduntalan tüzes kurucnak, örök ellenzékinek emlegetett Horváth II. József németesítő szándékai, ekkor már kiadott nyelvrendelete miatt sem aggódik: 5 Természetesen nem azonos módon vélekednek a francia forradalom egyes eseményeiről. Közülük Batsányi volt a leginkább radikális, Horváth legfeljebb a mérsékelt ,.girondista" irányzatig ment el, Kazinczy mindegyiküknél mérsékeltebb volt. Külön részletesebb vizsgálatot érdemelne a radikális, tájékozott Spissich János viszonya a forradalomhoz.