Zala megye földrajzi nevei II. A keszthelyi járás - Zalai Gyűjtemény 24. (Zalaegerszeg, 1986)

Bevezetés - 1. A gyűjtés története - 2. A történeti nevek

BEVEZETÉS 1. A gyűjtés története 1964-ben jelent meg a „Zala megye földrajzi nevei" című kötet, amely az akkori megye egész területéről tartalmazza a helyneveket. Természetesen kimaradt belőle mint mai helynévgyűjteményből az 1950. március 16-án Veszprém megyéhez csatolt keszthelyi, sümegi és tapolcai járás területének névanyaga, mert a gyűjtés megkezdésekor ezek a járások már nem Zala megyéhez tartoztak. Időközben a földrajzinév-gyűjtés országos méreteket öltött, amibe Veszprém megye is bekapcsolódott. (Elsőként a tapolcai járás névanyagát gyűjtötték össze és tették közzé.) Terveik közé tartozott természetesen a keszthelyi járás névanyagának az összegyűjtése is. Közben azonban a Minisztertanács 1979. januári hatállyal ezt a járást visszacsatolta Zala megyéhez, ezért ennek a munkának az elvégzése már nem Veszprém megyei, hanem Zala megyei feladat lett. 1983 februárjában a Zala Megyei Levéltárban előkészítő megbeszélést tartottunk, amelyen Baranyai György megyei közművelődési főelőadó, Markó Imre Lehel, Ördög Ferenc tudományos kutatók és Simonffy Emil levéltárigazgató felmérte az elvégzendő munkát, annak szervezési és anyagi vonatkozásait, majd Ördög Ferenc Zala Megye Tanácsa és az MTA Nyelvtudományi Intézetének megbízásából hozzáfogott a tudományos és szervezési feladatok kidolgozásához, Markó Imre Lehel pedig mint a munkálatok helyi vezetője elkészítette a gyűjtési útmutatót, a kérdőíveket és egyéb segédleteket. Mindezek sokszorosítása után, 1983. május 7-én délelőtt Keszthelyen Balogh Lajosnak, az MTA Nyelvtudományi Intézete tudományos munkatársának, valamint Boda Sándornak, a Keszthelyi Városi Tanács előadójának közreműködésével a gyűjtők részére szakmai tájékoztatót tartottunk, délután pedig az alsópáhoki határban Varga Mária helybeli adatközlők bevonásával a gyűjtés és a térképezés módját mutatta be. Még ebben az évben a 24 önként jelentkezett munkatársunk közreműködésével sikerült befejezni a terepmunka első szakaszát, az anyaggyűjtést. A névanyag helyszíni ellenőrzésének nem kis fáradsággal járó munkáját Markó Imre Lehel, Varga Mária, Rónai Béla és Vitányi Borbála vállalta, akik e kötet közzétevői is. Gyűjtőink és ellenőrzőink egybehangzó véleménye, hogy nemcsak az egybeszántott kisebb parcellák, a gépek betemette források, a kiszáradt, ma már nem használatos kutak stb. nevét nehéz ma már az idősebbek emlékezetében felidézni, hanem még a nagyobb területek nevét is, mert a tsz-ek sajnálatos módon egyre több helyen a táblák számozására tértek rá, és ezzel akarva-akaratlan kiszorították az élő szókincsből a nemzedékeken át féltve őrzött dülőnévanyagot. 2. A történeti nevek Noha a már megjelent gyűjteményekben (Somogy, Tolna, Vas, Baranya megye földrajzi nevei) részletesen olvashatunk az ún. történeti nevek problémájáról, itt sem mulaszthatjuk el megnevezni azokat a forrásokat, amelyeknek névanyagát be-