Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Czigány László: Az 1831. évi kolerajárvány Zalában

hatjuk, hogy 14 település 247 lakosa betegddett meg kolerában, közülük 102 ember — a megbetegedettek kb. 40%-a — halt meg. A járvány a megye lakosságának elenyésző hányadát lepte meg, és a fertőzöttek kevesebb mint felét pusztította el. Másképpen: a megtámadott települések összlakossága nagyjából 12 ezer főre tehető, a lakosság 2%-a fertőződött, közülük 1% alatt van a holtak száma, vagyis minden 100 ember közül csak egy halt bele — a vizsgált helységekben — a kolerába. A megye nagyobb része mentes maradt a pusztítástól. Jórészt a Balatonfelvidékre, így a tapolcai járás területére lokalizálható a kolera elterjedése. Zala megye többszáz aprófalvában, illetve nagyobb településein mint Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen, Csáktornyán és Alsólendván nem volt kolera, illetve a források erről nem szólnak. A szakirodalom megállapította, hogy a kolera nem egyenletesen terjedt, hanem a folyók és forgalmasabb útvonalak mentén gyorsan előretört, maga mögött hagyva olyan területeket, amelyeken még hosszabb ideig nem mutatkozott gyanús megbetegedés.

62 A járvány terjddését befolyásolják az életkörülmények, az időjárásnak nem megfelelő ruházat, a zsúfolt lakások. Elterjedéséhez hozzájárulnak a nagyobb gyülekezetek, vásárok, ahol a tömeges fertőződés veszélye áll fenn. A Veszprémből szeptember elején tovaterjedő fertőzés szeptember 5-én érte el a Zánkától kiinduló Nevegy-völgy falvait, majd Tapolca és a Tapolcai-medence települései következtek. Néhány helység a külvilágtól való elzártsága miatt csak később fertőződött, így szeptember végén Gyulakeszi, október elején Diszel. Október elején a járvány pusztítása csökkent, illetve az egészségügyi intézkedések hatékonyabbaknak bizonyultak, s a felázott utak miatt csökkent közlekedés is hátráltatta a járvány terjedését, így történhetett, hogy a távolabbi Balatonmagyaródon november 6-án, Sümegen november 25-én ütött ki a kolera, hogy alig egy hét múlva megszűnjön. A fertőzött helységek első haláleseteinek idejét, s a korabeli úthálózatot figyelembe véve leszögezhető, hogy a kolera kórokozóit valószínűleg Veszprémből hurcolták be Zalába, a Buda—Fehérvár—Grác postaút Veszprém— Nagyvázsony—Tapolca—Sümeg vonalán. Az 1830. évi tél nagyon hosszú és kemény volt, a szőlőtőkék és a vetések elfagytak. A sovány gabonatermés drágaságot idézett elő, így a megye az élelem adásvételére szigorú rendeleteket bocsátott ki. Az 1831-es termés azonban bőségesnek ígérkezett. Az aratási munkák befejezését váratlanul megakadályozta a vármegye elzáró intézkedése. A gabona egy részének lábon kellett vesznie, mert az egészségügyi zárlat miatt a parasztok nem végezhették el a betakarítást. Élelemhiány csak a Balaton-felvidéket fenyegette, ámbár ,,a gabonából gyakorta megszűkülő Balaton mellékiek számára van épülve egy igen derék magház, mely Somogybul átszállított eleséggel töltetik meg". A Zala és Somogy közti záróvonal nem tette lehetővé a magtár feltöltését, így „az ezen vidéken levő nép békétlenségre ingereltethetik".

63 A Muraköz egyes nagynépességű helységei felkeléssel fenyegetnek, mert az elzáró intéz62 TILKOVSZKY: ï. m. 43. 63 Festetics László levele az alispánhoz. Keszthely, szept. 13. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b.