Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében

Nyúl Márton az Alsókerecsenyi nemesi kúriáját providus, Andornaky Péternek és Kálmánnak 8 évre elzálogosítja. 1598-ban özv. Nemes Kövesy BeneHlekné hű szolgáljának: agilis Németh Jánosnak örökbe ad Tomajon 10 hold földet. Németh ezt még ugyanabban az évben elcseréli Kulcsár Lukács óhídi nemes birtokrészével. 1600-ban néhai agilis Forintosházi László János fia és özvegye a forintosházi egész telküket —• atyai ágról származott — örökjoggal eladják agilis Kovács János kapornaki zsoldos katonának. 1649-ben Szentgyörgy völgyi Bakács Sándor keszthelyi főkapitány maga foglalja oklevélbe, hogy a Keszthelyen lakó Szántó Jánosnak — a neki tett szívesség fejében — „a Mohosmáhomy fekvő szőlejét pinczéjével együtt megh nemeséttetem firul fira, hogy úgy bírhassa, mint tulajdon meg nemeséttetet szőlejét és senkinek róla ne tartozzék se hegy vámmal, se dézsmával..." 1653-ban a csejtei földesúr azért perli jobbágyát, mert engedélye nélkül nemesi telket szerzett, s ezzel távozását készíti elő. 1764-ben Kiss György, Gerentsér Mihály, Tóth Lajos és Pör Miklós (valamennyien providusok) a bakónaki nemes részjószágaikat, amelyeket eddig örökségképpen békésen birtokoltak, örök jogon eladták providus Lőrincz Mihálynak.

14 E példák felsorolását folytathatnánk egész a feudális kor végéig csak egyetlen hiteleshely, a zalavári konvent minden évből a tárgyra tartozó több oklevelével. Sem a jogban nyilván járatos Manthay Mihály mester, sem a többi elörökítő nem tartotta szokatlannak, sőt törvénytelennek nemesi birtok nemtelen kézre kerülését, a Bakács Sándor nemesi öntudatot árasztó nyilatkozatából is ez derül ki. Ami pedig e perek hatását illeti, azt már Wenczel megállapította, hogy az incapacitas elvi megállapítása „nemcsak a nem nemesekre nézve világos igazságtalanságokat alkalmaz, hanem magában véve is egy óriási társadalmi és közgazdasági hiba volt". Azokról a „világos" igazságtalanságokról, amelyeket a jogalmazó szervek a nemtelenek birtokképtelenségének megállapítása céljából elkövettek, és pedig elsősorban a magyar királyi kúria, már az előzőekben részletesen szóltunk. De rendkívül károsan hatott az incapacitas elismerése az egész akkori és későbbi magyar társadalmi és gazdasági életre is. A nemtelenek (jobbágyok is) közül sokan szorgalmas munkával és esetleg szerencsés körülmények közrejátszása folytán bizonyos tőkét gyűjtenek össze maguknak és jelentkezik náluk az a természetes törekvés, hogy ennek Példák a nemtelenek birtoklására a zalai levéltárból: 1515 (Manthay) zalavári kv. „A" protocollum 27. o. 1565 (Kutasy) Zalavári kv. „D" protocollum 74—75. o. 1565 (Nyúl) Zalavári kv. „A" protocollum 16. o. 1598 (Kövesyné) Zalavári kv. „A" protocollum 211. o. 1600 (László) Zalavári kv. ,,A" protocollum 234. o. 1649 (Bakách) Processus Civiles 1734. fasc. 62. nr. 16. 1653. A csejtei földesúrra. Úriszék. Szerk. Varga Endre Bp. 1958. 403. o. 1764. (Bakónaki nemtelenek) Zalavári kv. „G" protocollum 166—168. o.