Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első évtizedeiben. I. rész

ként gazdagabb polgári házaknál szállásolták el, ez azonban gyakran vezetett atrocitásokhoz, mint azt Szabó Miklós egerszegi lakos 1726-ban kelt levele is mutatja: „Tekintetes nemes vármegye Nagy alázatosan kéntelenítettem Nagyságtokhoz s Kegyelmetekhez folyamodnom és keserves igyemet detegálnom. Hogy tudnyi illik már egynehény esztendötül fogva, mind télen és nyáron Házomnál lévő quartélozó Tiszt Uraimék miatt békeségessen nem lakhattam, reménlettem ugyan hogy talán az idén lészen Városi Uraiméktúl is egy kevés reflexió, de nem tudom kinek akarattyábul Zászlótartó uram ő kegyelme házamra szálván, és noha elégh alkalmatosságh vagyon, hogy magam is elfértem volna, valamint ekkoráigh is több Tiszt Uraimékkal benne mindazonáltal semmit sem gondolván eö kegyelme azzal, mindennemű házi eszközömet azontúl ki hányatta, és mingyárást házomtul el köllött mennem, és költöznöm. Minthogy pedig az városnak magának vagyon arra rendölt és csinált háza, kérem az tekéntetes nemes vármegyét, méltóztassék valamilly médiumot találnyi, hogy illyen téli üdőben házomba vissza mehessek, és szabadulhassak. Kegyes váloszt várván. Nagyságtok kegyelmetek Alázatos szegén szolgálja egerszeghi Szabó Miklós."

40 Zala megyében a taxás nemeseket adózásuk fejében felmentették a beszállásolás alól. Mit is értünk a beszállásolás fogalmán? A paraszt köteles volt a nála elszállásolt közkatonát a családdal „egy tűzön és világításon", vele egy lakóhelységben elhelyezni. Ö látta el takaróval, megfőzte a kiutalt húst, levest, illetve főzeléket készített belőle. Ezért az ellátásért, amelyet egyszóval salgamum-nak neveztek, a paraszt 1—2 krajcárt kapott naponként a megyei pénztártól. A tisztek a nekik járó salgámumot, fát, gyertyát stb. külön kapták, ahogy ezt egy 1726-os jegyzőkönyvi feljegyzés is mutatja,

41 ahol a katonaság számára teendő szolgáltatások tekintetében a tisztekkel a megye a következő megállapodást kötötte: „A tisztek számára minden nekik járó orális portióra 3 font sót szolgáltatnak ki. a lóportióra, mint ahogy eddig is szokásban volt . .. 4 pozsonyi köböl zabot, és naponta 14 font szénát. Gyertyára havonta az ezredesnek 5, helyettesének 4, a főstrázsamesternek 3, a két kapitánynak 2—2, a hadnagynak másfél, a zászlósnak 1 Ft-ot fizetnek ki." A katonai ellátás az 1671-ben érvénybe lépő úgynevezett portiórendszer alapján történt. Kétféle portiót használtak, az orális (embernek szóló), és equilis, azaz lóportiót, amely a lovak ellátásának napi alapegysége volt. Az országgyűlésen gyakran portiószámot szavaztak meg, amelyet aztán megyénként felosztottak.

42 1711-ben az orális portió egy font (félkiló) húst és két font kenyeret jelentett, a lóportió 8 font szénát és 6 font zabot.

43 A közgyűlések gyakran visszatérő feladata volt a megyére kirótt portiók járásonkénti és uradalmankénti felosztása és ennek alapján a beszállásolandó századok és ezredek elosztása. Az 1702. január 18-i közgyűlési jegyzőkönyv táblázatosan tartalmazza az Eberville ezred 4 századának dislokációját, mew Kgyi. 1726. december 7. 41 Kgyjk. 1726. december 7. 42 HOLUB 88—89. 1. 4J VARGA János: 60. 1.