Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Sági Károly: Adatok a Keszthely-kultúra korai szakaszának ötvösiparához
pécsi példányokkal volt azonos. Lipp rosszul figyelte meg a megsérült ábrázolást. Ennek alapján az alsódobogói korongfibulát Barkóczi László fenékpusztai darabjával azonosnak kell vennünk. Lipp Vilmos alsódobogói fibulájának a kerete (2. kép) is pontosan úgy készült, mint a fenékpusztai példányé. (1. kép). Mindkét keretet helyi pótlásnak tekinthetjük, és aligha tévedünk, ha a két pótlást egy ötvösműhely munkájának vesszük. A kereteket pótló ötvös mesterségbeli tudását nem vonhatjuk kétségbe. Értett az ezüst lemez kialakításához, megmunkálásához, forrasztani tudta a lemezt, a forrasztási felületeket finom reszelővel simította el. A vékony lemezből készült tárgyak védelme érdekében alkalmazta az ötvösipar szokásos massza kitöltését. A műhely szerszámkészletéből hiányzott viszont az a kétrészes préselőminta, amellyel az eredeti keretek elegáns formáját kialakították. Még az egyszerűbb megoldású eredeti keretek'' 2 fedőlapjának szélén is megtaláljuk az oldallap felforrasztását fedő gyöngysoros ezüst huzalt. A gyöngyözött huzal technikai előállításának szerszámkészlete is hiányzott a keret pótlását végző műhely anyagából, így a pótolt kereteknél ez a megszokott dísz el is maradt. Megjegyezzük, hogy a kereteit korongfibulákat gyártó műhelyek az „apotheosis" fibuiák előállításánál újítást vezettek be és a fedő és oldallapot kétrészes préselőmintával egy lemezből sajtolták ki/' 3 A szokott gyöngysor szegélyt a fedőlap keretére ezeknél úgy préselték már rá. A Keszthely térségében pótolt keretek finomsága meg sem közelíti az eredetieket, de ezek is lehetővé tették a keresztény ábrázolással díszített kapcsolótűk szokott viselését. 44 Fentiekkel kapcsolatban alapvető kérdés, hogy mikor működött az említett Keszthely környéki ötvösműhely? Lipp Vilmos alsódobogói korongfibulája, mint leírásából kitűnik, a Keszthely-kultúra korai, kiskosaras szakaszának idején került a földbe. A Keszthely-kultúra 568 előtti anyagát nem ismerjük, az avar foglalástól számolunk ezzel a kultúrával. 45 A fenékpusztai erődben, a horreum mellett talált népvándorláskori temető rendkívül gazdag leletanyagát Barkóczi László bizánci zsoldosok fenékpusztai állomásozásával próbálja megmagyarázni és 546—582 közé teszi a Keszthely-kultúra korai anyagát tartalmazó temető korát. 46 42 BARKÓCZI, L., A 6th Century Cemetery Taf. 87, 7. — LÁSZLÓ GY., i. m., 78. t. — Ellmers, D., Eine byzantinische Mariadarstellung als Vorbild für Goldbrakteaten. Jahrbuch des Röm.-Germ. Zentralmuseums Mainz 18/1971/233—234, Taf. 97, 1—2. 43 LIPP V., i. m., 40, XIV. t. 334. — H AMPEL, J., i. m., Bd. I, 503, Abb. 154., Bd. III, Taf. 170, 2. — KUZSINSZKY B., A Balaton környékének archeológiája. Bp., 1920, 70, 91. ábra, 2. — ALFÖLDI, A. Untergang II, 45, Taf. VI, 4.; Zur historischen Bestimmung 295. — FETTICH N., Az avarkori műipar Magyarországon. Arch. Hung. 1/1926/17, II. t. 24.; Régészeti tanulmányok 56. — LÁSZLÓ GY., i. m., 78—79. kép. 44 KISS A., Pannónia rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez. JPMÉ 1965, 112, 5. kép. 45 KOVRIG I., Megjegyzések a Keszthely-kultúra kérdéséhez. Arch. Ért. 85/1958/69. 46 BARKÓCZI, L., A 6th Century Cemetery 308.; Das Gräberfeld von Keszthely— Fenékpuszta 187.