Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Foki Ibolya: Olasz—szlovén menekültek Zala megyében

vonulási illetékkel számoltak. Augusztus első napjaiban a főszolgabíró azt írja, hogy nem is volt tudomása a felemelt ellátási költségekről. Tehát vagy kézhez sem kapta a rendeletet, vagy ha kézhez is kapta — mivel az határo­zottan osztrák honos menekülteket említ — a járásban levőket nem tekintette ilyeneknek, s így eleve szükségtelennek tartotta a végrehajtást. Zalában nem járt eredménnyel Görz és Gradiska grófság 1 " bizottmányá­nak azon felhívása sem, amelynek értelmében gondoskodni kívántak az e tar­tomán ybeli kilakoltatottakról, s e célból kérték az innen származók adatainak összeírását. A megye válasza szerint ilyenek a törvényhatóság területén nin­csenek. Ugyanakkor a meglevő kimutatásokban néhány Görz és Gradiska tar­tománybeli fel van tüntetve. Elképzelhető, hogy a végleges kimutatások még nem készültek el, amikor a választ elküldték, de az is lehet, hogy a megye egyszerűen meg akarta akadályozni, hogy az illetők lakóhelyükkel kapcsolatot tartsanak, ami újabb bonyodalmakkal járt volna a már amúgy is eléggé át­tekinthetetlen helyzetben. Tudunk még egy kísérletről, ami a menekültek külső forrásból való megsegítését célozta. Ez a szervezet Bécsben működött Mária Jozefa főher­cegnő védnöksége alatt és kizárólag a délnyugati hadműveleti területekről kilakoltatottak gondnokolása volt a feladata. Szó volt róla, hogy ennek kép­viselői meglátogatják a megyében elhelyezetteket és így közvetlen infor­mációval szolgálhatnak ezügyben a kormány számára. A látogatás szándékáról szóló értesítés július végén érkezett a megyéhez, de azt, hogy ez a menekültek elszállításáig ténylegesen megtörtént volna, semmiféle adat nem bizonyítja. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt erre valószínűleg nem is került sor. A bizottság létrejöttének és működésének tényében viszont ismét fellelhetjük a törekvést az említett területen élő etnikum menekültjei sorsának figye­lemmel kísérésére. Mindennek esetlegesen kedvező hatását a Zala megyében elhelyezettek azonban már nem érezhették, mivel a megye augusztus végén megkapta az értesítést, hogy a kilakoltatottakat rövidesen elszállítják a Graz melletti leib­nitzi menekülttáborba. Az utazás lebonyolításakor — az érkezéshez hason­lóan — közvetlen kapcsolat jött létre a járások vezetői és a bécsi Központi Szállítási Vezetőség között. A tényleges elszállítás feltételezhetően ugyancsak a helyi katonai hatóságok közreműködésével zajlott le. Erre utal egy távirat, amely valószínűleg a zágrábi katonai parancsnokságtól érkezett és amelyben a rendelkezésre bocsátott különvonat érkezését közlik. A járási székhelyekre beszállított menekültek többsége szeptember 8—9­én indult útnak. Ezek kizárólag olasz nemzetiségűek voltak. A megye 3 járá­sában még visszamaradt néhány kisebb csoport. A perlaki járásban levő olaszok és a keszthelyi járásban elhelyezett 47 szlovén csak november 3-án távozott el. A tapolcai járásban pedig szülés miatt nem tudott útnak indulni egy asszony, akihez — annak ápolása miatt — több hozzátartozója visszajött, ia Görz és Gradiska grófság szintén osztrák tartomány volt. Jogállasat Stájerorszá­géhoz hasonlíthatjuk. Isztriával való közvetlen szomszédsága miatt kerülhettek egészen csekély számban e tartományból származó lakosok is a menekültek kö­zé.

Next

/
Thumbnails
Contents