Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete
A 80-as években ők is elhatározták, hogy közadakozásból székházat építenek. Mivel azonban az összegyűjtött pénz nem lett elég, 11 választmányi tag saját vagyona terhére vett fel 7000 korona kölcsönt, hogy az építkezést befejezhessék. A közösségi érzésnek ez az áldozatos és példamutató megnyilvánulása nagyban növelte Kiskanizsa presztízsét. Az 1899-ben felavatott tágas e^pületre méltán tekintettek büszkén a kiskanizsaiak. A templommal szemben, az országút melletti fronton egy-egy előadó- és olvasóterem nyílt egymásba, a Bajcsai utcai oldalon pedig üzlet volt, melyben a kör tagjai eladókként váltották egymást egy szakképzett kereskedő vezetésével. A helyiséget később bérbe adták. A korszellemre jellemzően a körnek természetesen csak a módosabb gazdák, kistisztviselők, szatócsok és iparosok lehettek a tagjai. A vagyontalanokat — még ha ezt kérelmezték volna is — nem ajánlották volna felvételre. (A tagsági díj évi 3 Ft volt.) 1902-ben megalakult az Olvasókör ifjúsági részlege is, de termékeny kapcsolat, sajnos, soha nem jött létre közöttük. A társas érintkezést szolgáló egyesülések ezen típusánál kell szólnunk az ekkortájt oly közkedvelt asztaltársaságok legjelentősebbjéről, az 1890-ben alakult Első Nagykanizsai Magyar Asztaltarsaság-ró\ is. Egyik fő célja a szegény gyermekek segélyezése (az év végéig begyült pénzt az iskolaszék által kijelölt gyermekek felruházására fordították), a másik a magyar nyelv ápolása volt. (Alapszabályai 8. §-a elrendelte, hogy a tagok minden kiejtett idegen szóért 1 krajcár büntetést fizessenek. Vita esetén a többség véleménye döntött. Az összejöveteleket csütörtök este 12 8—10 óráig tartották az Eötvös téri Pintérvendéglőben. Aki távollétét nem igazolta, két krajcár büntetést fizetett. Hogy kik voltak az első tagok, 19 nem tudjuk, de nem lehettek nagy pénzűek, mivel belépési díjként mindössze 20 krajcárt szedtek. (Az alapításkor mintegy 40 tag volt.) II. Az elsősorban Önképzést, közművelődést vagy városfejlesztést célul tűző egyesületek Az 1880-as évektől egyre többen sürgették egy olyan egylet alakulását, mely egy városi park és néhány f ásított sétány létesítését szorgalmazza, hogy vasárnaponként a mind nagyobb számú üzlethez, irodához kötött lakos felüdülhessen. 20 A szép, virágos Kanizsa megteremtése érdekében alapították tehát 1892-ben a Szépészeti Egyesületet, melynek két év múlva Nagykanizsai Szépítő Egyletre változott a neve. (Ekkor 275 tagja volt Plihál Ferenc földbirtokos, felsőházi tag elnökletével.) Az egyesület mint véleményező szerv ettől kezdve a város szépítésével kapcsolatos minden kérdésbe beleszólt. Javaslatára a közgyűlés nemcsak a SéNagykanizsa és vidéke. 1890. aug. 2. és 22. Zalai Közlöny, 1900. márc. 10. stb. A Zala 1893. január 1. újságcikkében Obláth Mónié azt javasolja, hogy a sétányokon elhelyezendő padokat Weiser gépgyáros és a többi neves iparos és kereskedő készíttesse el. s azok egyúttal üzleti reklámként is szolgálhatnak.
