Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

az ugyanakkor és ugyanott felavatott nemzetiségi körzeti és iskolai könyvtárral együtt. 3. MOLNÁRI (Mlinarce) Nagykanizsától délnyugatra mintegy 17 km-re, a Letenyére vezető országút mellett, az országhatár közelében fekszik. Környéke nagyrészt lapályos, patakokkal és árkokkal szabdalt. Határa a Mura gyakori mederváltozásai miatt időnként 30—40 kat. holddal is változott. Talaja zömmel fekete agyag; rétjeit, szántóit az áradások még napjainkban is veszélyeztetik. Települési képe régen szabálytalan volt, de most már rendezett. A községet először Molnary alakban egy 1321-re keltezett hamis oklevélben említik,

1

'

1

' mint a kanizsai vár tartozékát, amelyben több nemesnek volt birtoka. 1778-ban

K8 — és később is sokszor — Mlinarcenak nevezik, a helybeliek ma is így mondják. Története szorosan és sok szállal kötődik Tótszerdahelyhez és a török időkben elpusztult Szentmihályhoz.

1

''

11 A XV—XVI. században legfőbb birtokosai a Szentmihályi, a Zele — nekik kúriájuk is állt itt —, a Billey, a Chernél és a Hásságyi család voltak. Sokszor szerepel az oklevelekben hatalmaskodások és birtokperek tárgyaként: a földesurak ugyanis hol egymás halastavait halásztatták le, hol egymás erdeit vágták ki, máskor a lábasjószágot vagy az ingóságokat rabolták el a szomszéd birtokos jobbágyaitól.

150 Népes falu lehetett, hisz az egyik nagyforgalmú murai rév mellett feküdt. 1531-ben a Hásságyi családnak 6 portáját adóztatták, míg 11 szegény, ill. puszta volt, 2 pedig libertinus, tehát mentességet élvezett. Zele Antal özvegyének 20 portája adózott, 12 szegény, 6 puszta és 5 libertinus volt. Nádasdy Lászlónak és Biliéi Boldizsárnak 1—1 lakott és 1 ill. 2 szegény portáját említik.'*

1 1542-ben a faluban és tartozékain „cum pertinencys" Zele Jakabnak 10, a két Hásságyi fivérnek (ill. egyikük özvegyének) együtt 5, két más nemesnek 1—1, s a helybeli plébánosnak ugyancsak 1 portáját adóztatták. Ez utóbbi oklevél szerint plébániája is volt már Molnárinak, de késői szervezésű lehetett, mert a Holub által felhasznált pápai tizedjegyzékben nem szerepel.

1 '

2 Az 1540-es évektől a török többször végigdúlta Dél-Zalát. Mértékére jellemző, hogy az 1548. évi dikális összeíráskor mindössze 13 puszta, 26 szegény, 1 felégetett és 9 új házat vettek lajstromba itt, Szerdahelyen, valamint Szentmihályon.

153 Az elmenekült lakosok egy része azonban, úgy látszik, hamarosan 147 AO I. 627. 1321. 148 Can. vis. SZILY 452. 1778. m PAPP L.—

VÉGH J. 1964. 498—500. A falu határában fekszik az ugyancsak a török időkben elpusztult Szentgyörgy falu is, melyet Gyurgyánc néven ismernek. 150 Zalavári hh. lt. 1545. I. 156; és 1550. I. 706. 151 OL Die. Zala II. 14. és 14 v. 1531. 152 OL Die. Zala I. Proc. min. colon. 13. 1542. l5:i

OL Die. Zala II. 249 v. 250. 1548.