Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

Tótszerdahely 1960-tól termelőszövetkezeti község, akkor mindössze 2 kisiparossal és egy földművesszövetkezeti bolttal. 1965-ben a 403 taglétszámú Partizán Termelőszövetkezet 1919 kat. h.-on gazdálkodott, amiből 1290 volt a szántó. A földet 10 traktorral művelték, a szarvasmarhák száma 181 volt. 1960-ban 98 férőhelyes tehénistállót és 300 férőhelyes sertéshizlaldát, 1962-ben 800 férőhelyes sertésfiaztatót és 3000 férőhelyes baromfinevelőt, 1965-ben magtárt és új tsz-irodát, 1968-ban hajtatóházat létesítettek. A munkaalkalmat növelte, hogy a Nagykanizsai Vegyesipari Ktsz cipészrészleget telepített a faluba, 1968-ban pedig mozaiklapüzem létesült. Háziiparként ma is említésre méltó a kosárfonás, a kenderfonást és a szövést azonban már az 1950-es években abbahagyták az asszonyok. A Nagykanizsán létesült fényforrásgyár is sok fiatalnak ad munkát. Tótszerdahelyen és a társközségekben 1980 óta jelentős jövedelmet biztosít a lakosságnak a szerződéses baromfihizlalás. 1982-ben pl. több mint egymillió hízott csirkét adtak le. ami a vele foglalkozó mintegy 100 családnak csaknem ötmillió Ft-ot jövedelmezett. A villanyt 1953-ban vezették be, így a középítkezés csak 1955 után vett lendületet. 1959-ben két autóbuszváró és 250 személyes művelődési ház, 1964-ben agronómus-, 1967-ben háromszobás állatorvosi lakás, 1969-ben új, 50 férőhelyes óvoda, 1971-ben tűzoltószertár, 1975-ben önkiszolgáló vegyesbolt és presszó, 1976-ban pedig minden igényt kielégítő, kitűnően felszerelt (diavetítők, magnetofonok, írásvetítők, lemezjátszók, televíziók) tágas, 8 tantermes általános iskola épült. Ugyanekkor új épületbe költözött a Tótszentmártonnal közös községi tanács, amelynek 1971 óta Tótszerdahely a székhelye. Megoldották a belvízelvezetést és elkészült az új murai gát, amely már képes megvédeni a falut az árvizektől. 1976-ban törpevízmű létesült, tehát vezetékes vizet kapott a falu. A gázszolgáltatást korszerű propán-bután gázpalack-csereteleppel oldják meg. A régi iskola alapfalai fölé a hívek templomot emeltek, sőt építettek plébániahivatalt, valamint tágas lelkészlakást is. (11. kép) Tótszentmárton mellett ez a falu őrzi leginkább az ősi hagyományokat. A család, a mindennapi élet nyelve még sokaknál a horvát, s az országos anyanyelvi versenyeken a tanulók szép sikereket érnek el. A horvát nyelv tanítását már az óvodában megkezdik, az iskolásokat pedig horvát anyanyelvű pedagógusok oktatják az anyanyelv szempontjából fontos tárgyakra. Itt maradt fenn legtovább a népviselet, a lakodalmi szokások, a farsangi alakoskodás, az aprószentek-napi korbácsolás, a húsvéti locsolás és több más népszokás. A nemzetiségi hagyományok ápolására alakult a Muramenti Együttes, melynek főleg a gyermekcsoportja működik magas színvonalon BLAZSETIN István és GULYÁS József vezetésével. A honismereti szakkör a folklórhagyományokat dolgozza fel. A községi tanács jó sáfára a hozzátartozó társközségeknek — 1977. IV. 1-től Molnári és Semjénháza is idetartozik —, és féltve óvja, ébreszti, őrzi e kis népcsoport nemzeti kultúráját. A hatóságok támogatásával és társadalmi együttműködéssel hozták létre a Thúry György Múzeummal a már említett helytörténeti gyűjteményt is a volt Fedák-kastélyhan, melynek állandó kiállítása 1979. október 28-án nyílt meg