Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
milliós költséggel épült kereskedelmi egység. A lakosság kényelmét szolgálja a propán-bután gázpalack-cseretelep is. 1982-ben jelentős társadalmi munkával 20 férőhelyes öregek napközije létesült. Államunk és a helyi szervek nagy anyagi áldozatot hoztak a kulturális elmaradottság leküzdéséért is. Iskolája 1970-ben 5 tantermes volt, de már 10 tanerővel működött, 1975, a körzetesítés óta pedig 6 pedagógus oktatja 4 tanteremben az alsótagozatosokat. A felsőtagozatosok Tótszerdahelyre járnak autóbuszszal. A horvát anyanyelvi kultúra fejlődését irodalmi színpad és ifjúsági klub segíti. A férfikórus gyakran szerepel sikeresen különféle rendezvényeken, az asszonyok pedig a hímző szakkört látogatják. A község gazdasági és szociális fejlesztése az utóbbi években kedvezően befolyásolta a lakosság számának alakulását is. Végre megállt a népesség számának csökkenése, sőt 1970 óta — bár még csak minimális mértékben — ismét gyarapszik. (Az 1970—80 közötti természetes szaporodás 19, a tényleges 85 fő volt.) A férfiak többsége korábbi budapesti, paksi, székesfehérvári, pécsi munkahelyét kanizsaira cserélte fel, s ezzel kéthetesből napi ingázóvá vált. A közigazgatásban is történt változás. 1970-ben ezen aprófalvas település-szerkezetű vidéken is sor került a tanácsok összevonására. Tótszentmárton azóta a tótszerdahelyi közös tanácshoz tartozik. 2. TOTSZERDAHELY (Serdahelj) Nagykanizsától délnyugatra, a Nagykanizsa—Szepetnek—Letenye országút mellett fekszik. Délről Jugoszláviával s a Murával határos, melynek mederváltozásai következtében területe időnként 30—40 kat. holddal is változott. Szerdahely néven — valószínűleg szerdai napon tartott vásárairól — 1370ben említik először, 103 Tótszerdahelynek 1697-től hívják. 104 Története kezdettől szorosan összefonódik Molnáriéval. Többnyire vele és a török időkben elpusztult Szentmihállyal írták össze 105 , mivel földesuraik azonosak voltak. A XIV. sz. derekától a Szentmihályi és a Szentkálmáni család birtoka. Később más nevű utódok kezére került, s részbirtokos lett a Kaczor, a Zele, a Háshágyi és a Chernél család is. 1482-ben 16 jobbágyhely jutott a Háshágyiaknak, 15 pedig a Zeléknek. A XVI. században az Erdődi, a Háshágyi, a Damonyai, a Zele, a Sárkány és a Biliéi családé. Révje a Murán sokáig a Bánffyaké volt. A halászat is részben az ő kiváltságuk lehetett, mert 1511-ben Bánffy János panaszt emelt a szerdahelyi parasztok ellen, mivel a Murán halfogó cégét építettek. 100 m Zeredahel, Zerdahel CSÁNKI D. III. 110. m Tott Szerdahel OL U. et C. 29/40. 1697. 105 OL Die. Zala II. 249 v. 250. 1548; OL Die. Zala III. 320, 320 v. 1564; OL Die. Zala III. 528. 1566; PAPP L.—VÉGH J. 1964. 495. 1(Mi OL Die. Zala I. 27 v. 1542.; OL Die. Zala III. 528. 1566.
