Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
ság itt sem hajlandó már megválni sem csere formájában, sem a felajánlott nevetségesen csekély összegért a keserves munkával termővé varázsolt irtásoktól, mert maga szeretné verejtékének hasznát látni. 81 Az értékesítés lehetősége ugyanis a Bécs—Csáktornya és Budapest—Kanizsa közlekedési utak közelsége, valamint a közeli Kanizsa forgalmas vásárai miatt különösen kedvező volt. A XIX. sz. elején az uraság a gabonatermelés mellett főleg a juhászatot igyekezett fejleszteni. 1828-ban 60 telkesjobbágyot, 2 házas és 2 hazátlan zsellért írtak össze, ám az előbbiek nagy része már csak nyolcad- vagy negyedtelekkel bírt. Még mindig 2 nyomásos gazdálkodást folytattak: a szántó egy részét búzával, rozzsal és kukoricával vetették be, a másik ugar maradt. 4 igavonóval szántottak. A föld egyharmad-egyharmad része az I., II., ill. III. minőségosztályba tartozott. A gazdák természetben adták a kilencedet és a tizedet. Egy részük változatlanul fuvarozásból élt, maguk tenyésztette hidegvérű lovaikkal Nagykanizsára, Horvátországba, Grácba jártak. A község egyetlen kézművese, a mészáros egész évben dolgozott. Feltűnően magas, 65 Ft 56 krajcár a deperdita 82 (a ,,porció"-ért a katonaság által fizetett összeg és az ugyanezen élelem forgalmi értéke közötti különbség). 1847-ben 32 úrbéres telek — a jobbágyok számát nem tudjuk — és 12 zsellér volt a faluban. 1848 forradalmi tavaszán az uraság rendezni kényszerült az úrbéri állományt. A telki földek — ha sokszor néhány holdból álltak is már csak — a jobbágyok és zsellérek tulajdonába kerültek, a földtelen zsellérek és majorságiak azonban továbbra is cselédek vagy napszámosok maradtak a Bedekovich-uradalomban. 83 Nem történt meg a legelők elkülönítése sem, ami sok keserűséget és kárt okozott a következő években a parasztságnak. Szeptemberben, az ellenforradalom első támadásakor igen sokat szenvedett a falu a Jellasics seregét kísérő, szabadon garázdálkodó hordáktól. A néphagyomány szerint ütközet is volt itt, s az ágyúk, melyek a templom tornyát szétlőtték, a Podivijem, ill. Pod stukom dűlőben álltak. 84 Mielőtt azonban arról szólnék, hogyan alakult falunk története a forradalom és szabadságharc után, beszélnünk kell a vallási és oktatási viszonyokról is, a török utáni egyházi újjászervezés alkalmával ugyanis Tótszentmárton lett a széles környék egyházi központja. 85 Az 1716. évi canonica visitatio megállapítja, hogy a plébániatemplom falazott, deszkamennyezetű, és fenyőzsindely fedi. Tornyát a nyugati oldalon faoszlopokból építették, s egy 2 mázsás és egy 20 fontos harang lógott benne. A paplak boronafalú és szalmával fedett. Szoba, konyha és kamra volt benne, valamint egy hátsó szoba a háznép számára. Egy istálló és fél holdnyi, csekély értékű kert tartozott még hozzá. A hívek megoszlása a következő volt: 81 VÖRÖS K. 1969. 12—22. 82 ZML Orsz. Ö. 1828. 8:! ZML Kanizsai es. kir. szolgabíróság 1878/1852.; SIMONFFY E. 1974. •' PAFP L.—VÉGH J. 1964. 492. s:, PEHM J. 1934. Tótszentmártonban Tótszerdahelyen Molnáriban 23 jobbágy és 7 zsellér 10 jobbágy és 11 zsellér 6 jobbágy és 4 zsellér
