Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

33-as gazdasági válság idején ijesztően megnőtt, mert aki nem tudta a bankkölcsönt fizetni, annak elárverezték a földjét. Az 1941-es népszámlálás idején horvát falvainkban az önálló keresőknek több mint 50 (a segítő családtagoknak pedig 38) %-a 3 holdnál kisebb birtokon gazdálkodott már. Közülük 918 — tehát csaknem 25% — állandó, vagy időszaki munkás, napszámos vagy kubikos volt, akiknek egyetlen hold föld sem jutott. (Lásd 9 A—B táblázat.) Legrosszabb a helyzet Fityeházán és Bajcsán volt, ahol az egy főre eső átlagos földmennyiség mindössze 0,5 kat. hold volt. (Molnáriban 1,5, Semjénházán és Murakeresztúron 0,6 hold volt az egy főre jutó átlag.) Ezen agrárproletárok élete valóban mindennapos küzdelem volt a létért. Elsősorban közülük kerültek ki az erdőn, mezőn, vízparton gyűjtögetéssel, tiltott méhészkedéssel, vadászattal, halászattal, aranymosással foglalkozók, ők kofálkodtak nap mint nap a gyűjtögetés adta termékekkel, a távolabbi falvakban összevásárolt tojással, ők küldték gyermekeiket — s mentek sokszor maguk is — gyümölcsöt szedni felesben a módos somogyi falvakba stb. Sokszor már az 5—6 éves kisgyermeket is elszegődtették liba- majd disznópásztornak, az otthon maradtak pedig napszámba járó anyjuk előtt mentek a barázdában — szedvén a füvet a kukoricából —, hogy az szaporábban kapálhasson. Voltak, akik pusztán kosztért vállaltak munkát, vagy adták gyermeküket cselédnek. Mások, hogy lakbért ne kelljen fizetniük, kiköltöztek a szőlőbe, ahol lakás fejében dolgoztak a tulajdonosnak. Nekik nem telt a drága népviseletre. A kanizsai ócskapiacról öltözködtek, s ott vásárolták szedettvedett bútoraikat is. A gazdálkodás ágazatainak tárgyalását elsősorban rájuk emlékezve kezdem a gyűjtögetéssel. Gyűjtögetés A nincstelen agrárproletárok — mint ősidők óta a szegénység mindenütt — itt is gyűjtötték az erdők-mezők vadon termő növényeit és egyéb élő és élettelen kincsét. Részint, hogy táplálkozásukat változatosabbá tegyék, részint, hogy eladásukból némi pénzhez jussanak. Jobbára a gyermekek és öregek gyűjtögettek, mert a munkaképes felnőtteket megszólta volna a falu, ha — főleg dologidőben — a határban csatangolnak. Minden helységben akadt azonban néhány olyan asszony, aki a gyűjtögetésnek és a termékek értékesítésének olyannyira szakértője volt, hogy abból meg is tudott élni. A Kollátszeg, Bajcsa és Fityeház körüli erdőből sokan hordták árujukat a kanizsai piacra. Az erdőkiélés néhány sajátos módjának — mint pl. a szénégetés — azonban vidékünkön nem volt igazi hagyománya. A gyűjtögetés útján szerzett fontosabb növényféleségek és felhasználásuk: a.) Teának való, vagy gyógyításra szolgáló növények, virágok: Legfontosabb közülük a hársfavirág lipa (Tilia cordata Mill). Legelőn, erdőben, vagy erdőszélen szedték. A napon megszárogatták, s hitvány, laza