Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
széles, téglalapba szabott kb. két és fél arasz hosszú ujj csatlakozott. Az ing kiterítve T vonalat mutatott. A nyakat ujjnyi szélesen befoglalták, s végére egyszerű, gyakran csak kenderfonálból pödrött kötőt varrtak. Hasítékja hol elől, hol hátul volt. Ezt a kézzel varrott inget főleg a nyári, nagy mezőgazdasági munkák idején viselték. Nem kötötték be a gatyába, a rövid derék miatt nem is lehetett volna. Effajta inget utoljára a semjénházai öreg Korcsmáros József viselt a 30-as évek elején. Az ottani már szintén öreg tanító szerint e módos gazda a pipáját — ha éppen nem használta — hátul az inge hasítékába dugta be. 318 A vászonból kézzel vagy már varrógéppel varrt kézelős ing ugyancsak egyenes szabású, az előbbinél mintegy arasszal hosszabb pálhás-vállfoltos ruhadarab volt, melynek hasítékja elől kb. a hasig ért, és porcelán gombokkal záródott. Elejét néha függőleges szegőkkel — az ünneplő darabokét nagyritkán kevés hímzéssel — vagy gépi tűzéssel díszítették. Ezt már gallérosra varrták. Ujját, mely ünnepre egy szélből, köznapra szűkebbre készült, vállban és a kézelőnél ráncba szedték. Gatyán kívül, s nadrágba bekötve egyaránt viselték. Ezt a megyénkben általánosan elterjedt ingtípust még a felszabadulás idején is hordták az idős parasztok a gatyához, s többnyire ebben is temették el őket. A franciás ing az I. világháború táján terjedt el az egyesek által már vásárolt bolti ingek hatására. E típusba sorolhatók a ma még fellelhető fehér ünnepi robacak (Lelt. sz. 78.126.6. és 78.127.7.) is. Általában saját színében mintázott anyagból házilag, varrógéppel készültek. Az ingek eleje 4 kis fehér gombbal zárul, s a gombolás alatt széles hajtással bővül. A gomblyukpánt szegővel ellátott. Gallérjuk elől hegyesre szabott. Ujjuk két részből szabott, kézelőjük bélelt. A két múzeumba került darabot férje számára az eladó maga varrta. Férjhezmenetelekor, 1919-ben kapta apjától a varrógépet, s attól kezdve mindent maga varrt a családnak sőt a rokonságnak is (Utóbbival keresetre is tett szert.) Az egyik inget 1921-ben, a másikat 1923-ban készítette. A közölt 1920 körüli fényképfelvételen a férfiak már csaknem valamenynyien effajta gyolcsinget hordanak. Ugyancsak a 20-as években kezdték el városi hatásra a különféle színes — fentebb ismertetett szabású — köznapi ingeket is viselni. A módosabbak varratták, a szegényebbek pedig Kanizsán az ócskásnál vásároltak uraságoktól levetett darabokat. Mellettük ünnepre azonban még jó ideig megmaradtak az otthon varrt fehér ingek is. A gatya gace A gatyaviselet a századfordulón munkára még általános volt. Szabása abban különbözött a többi Mura-menti faluban használatostól, hogy itt 6 vagy 8 szeles gatyát nem viseltek. A vászongatya szűk szárral készült, azaz csak egy-egy szélből. Hol bokáig, hol féllábszárig ért. Az ünneplő darabokat finomabb vászonból varrták és aljukat kirojtozták, a köznapiakat durva kendervászonból és csupán visszahajtották. A két gatyaszár közé nagy, négyszögle518 KRESZ M. 1956. 25.; KERECSÉNYI E. 1960. 303—320.
